Szerintem mondanom se kell már, hogy mennyire csodás is volt a hétvégénk, viszont nem volt minden makulátlan. Valaki hiányzott. De hogy hogyan is telt a kis törpe család hétvégéje? A továbbiakból kiderül.
A kis család kissé irányt vesztve Bihar helyett Brassót tűzte ki meghódítandó céljának. Néhány törp tesó úgy döntött megvicceli társait azzal, hogy lemaradtak a vonatról. Volt is szomorkodás, viszont hamar kiderült, hogy a vonaton ülve tartanak negyedik állomásuk felé.
Közelebb lakó tesóink már hamarabb is bementek 1-2 órával és egy ínycsiklandó kávé mellett várták társaikat. Miután nagyjából mindenki megérkezett egyesek elmentek törpe energiaforrást venni, a többiek a helyszínre siettek. Csingiling egy kicsit elszámolta magát s míg tesói vártak rá, ő az internet segítségével vett részt az első programon. Hamar kiderült, hogy Törpilla a tevék között nyaral és csak online fog majd velünk lenni.
A hétvégét egy személyes körrel kezdtük, amelyen rekord idő alatt sikerült mindenkinek beszámolnia a hetéről. Ezután folytattuk a mérföldkövet, mellyel mostmár elértünk háromnegyedig. Törpilla mindezen eseményeket az okos kütyüjéről követte. Az idő hamar el is repült és fáradtan zuhantunk az ágyba, hogy frissek és üdék legyünk másnap.
A finom reggeli elfogyasztása után, siettünk is a nappaliba, ahol egy Leadership képzésen vehettünk részt amit Kovács Attila tartott. Az agytágító hasznos volt, hiszen megtudhattuk, hogy ha van 3 opciónk melyből ismerünk egyett akkor a maradék kettő közül 66% az esély arra, hogy nem nyerünk piros Ferrarit. De ez mellett tanulhattunk arról is, hogy mi a különbség a vezető és a fönök között. Az előadás hamar eltelt, és szaladtunk is ebédelni. Ha valaki nem tudná, akkor mondom, hogy KÖDakéknál nem egyszerű az evés, hiszen hol koncertek vannak orrfuvolával, hol pedig bajnokságok amelyeken az nyer aki több villával kap el egy almát. A bajnokság lejárta és a magán koncert vége után érkezett is a kiadós ebéd.
Miután mindenki jól megtömte a bendőjét kezdődött is egy olyan program, mely előkészületéhez sok idő kellett. A feladat az volt, hogy nevezzük meg egymásban a jót és a rosszat. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű egy ilyenfajta feladatot megcsinálni, ha egy családról van szó. Mindeközbe a törp tesók Törpapa és brassói hugicájuk meglepetését szervezték. Miután sorra került az utolsó tesó is, néhány törp lesietett a konyhába, hogy a meseszép tortát elvegyék illetve előkészítsenek evőeszközöket. Törp tesónk beszéde alatt jelzést adott, hogy hamarosan végez így a Hargitai tesóka, nem feltűnő módon egy késsel iparkodott be a szobába. Törpapa belekezdett egy új gondolatba. Mondandója igazán fontos volt, így rá se hederített; de hamar követte az egyik Kovásznai tesó is a tortával a kezébe és énekelve. Az énekbe mindenki belekapcsolódott, Törpapa és törp hugica pedig meghatódva vették át ajándékaikat.
A boldog pillanatok után, Törpapa előhozott egy mágikus kalapot, melyből mindenki kellett húzzon egy cetlit. (Mely jelentősége a következő hétvégén fog kiderülni). A második este is hamar elillant.
Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan szalad az idő ha jól érezzük magunkat! Szomorú belegondolni abba, hogy e csodás hétvége az utolsó előtti volt; utolsó előtti de emlékezettel teli. Soha el nem feledjük s hiszem, hogy Brassó is vígan fog emlékezni ránk a XXVIII. KÖDAK generációra. De mielőtt bárki elcsüggedne, van még egy utolsó hétvégénk. Hamarosan vége is a mesénknek, de addig is találkoztunk a következő hétvégén!
~Kristály
Médialecsó 