XXIX.KÖDAK GENERÁCIÓ-5.HÉTVÉGE (Sztána)

Különös mód, az utolsó hétvége csütörtöktől kezdődött, így nagy örömmel, már korán el is indultunk úticélunk felé, ami ez alkalommal Sztána volt. Örömmel ám, de ugyanakkor kissé szomorúan, hiszen ez volt az utolsó hétvége. Kolozsvárról minden családtag együtt indult Sztána fele, ahol aztán egy különleges sártúra vette kezdetét. Hogy mi is az a sártúra? Több kilométeres laza séta, egy kis sárfürdővel megfűszerezve. Persze ezt a sárfürdőt csak a bevállalósabb tesóink használták ki.

Nagy utak árán végül sikerült megérkezni a csodaszép panzióba, ahol a barátságos környezet mellett, nyugodt hangulat várt a kis családra. A finom vacsora után, neki is lehetett fogni az elmaradhatatlan személyes körnek, ami során ismét kiderült ki mivel foglalatoskodott az elmúlt időszakban. Ezután a várva várt ajándékozás jött, ahol törékeny hógömböktől, párnákon, zoknikon és ékszereken (jegygyűrük is :O) át egészen sakktáblákig mindenféle jósággal leptük meg egymást, majd később, mivel senki nem volt fáradt, legyalogoltunk még két mérföldkövet, hogy véletlenül se legyen kilométerhiányunk.

A program szerinti első szombatot maratoni távunkal folytattuk melynek már majdnem a végére is tudtunk érni minden idők leghosszabb csapatos futásával. Estére a gazdagok és szegények Bukur Tamás felügyelete alatt egymásnak estek, de vacsoránál (sajnos) mindenkinek volt mit ennie.      

A valódi szombat reggel nagyon hosszúnak ígérkezett hiszen a rövid alvás után ismét egymás mély megismerése következett volna, de az ébresztő is úgy gondolta, hogy szükségünk lenne egy kis plusz alvásra és ezért kicsit később vetettük bele magunkat a maradék rántottába és a hideg felvágottba. A jól megérdemelt reggelit egy (sok) eseménydús Mérföldkő követte ami közben a töretlen figyelem mellett fogyott a tea és a kávé is britt módra mindkettő tejjel és cukorral. Miután mindenki sorra került egy Belügyi képzésen vehettünk részt amelyet a MAKOSZ ezért felelős tagja az egyik iker pontosabban Kovács Eszter (nem Zsófi) tartott. Sokat okosodva ezáltal, tisztábban tudtunk dönteni ezután vállalt szerepünk felől.

Az estét egy rettegve várt vizsga zárta amelyen mindenki hajszál híján ment át, de szerencsére meghozta gyümölcsét a sok képzés és többé kevésbé jó válaszokat tudtunk adni.

Ezután a sok stresszt sikerült levezetni egy dézsábamerülés közben.           

A vasárnap mindenki számára nehéz és érzelmes pillanatokat okozott. Kora reggel megkaptuk az elnökségtől az utolsó bátorító szavakat, majd idő szűkében, mint kerge tyúkok, igen fürgén szedelőzködtünk. Egy hosszú séta után a cudar időben, mindenki felszállt a maga vonatjára, és könnyes búcsút vettünk egymástól (el lehet képzelni, nem volt olcsó). Az apukánk a megszokottnál is szorosabb öleléssel engedett utunkra az utolsó KÖDAK hétvégénkről.

Szinte hihetetlen, hogy ez az időszak milyen gyorsan elrepült, milyen fejlődésben volt részünk, és az elmúlása milyen honvágyat hagyott bennünk. Az 5 hétvége alatt egy igazi családdá érlelődtünk, már napi rutinunkká vált minden napról lejegyezni a fontos, személyes körben megosztandó dolgokat, mindig megnyugvást adott, hogy néhány napon belül együtt nevethetünk vagy sírhatunk (vagy mindkettő) egymás történetein. De nem csüggedünk, hiszen a távolság nem akadály számunkra, mostmár jobban igényeljük a cseverészést, mint valaha. Rengeteg hasznos tudással és olyan felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, melyekért mindig őszintén hálásak maradunk az apukánknak, egymásnak, a MAKOSZ-nak.

XXIX.KÖDAK GENERÁCIÓ-4.HÉTVÉGE (Nagyadorján)

A negyedik hétvégénk igen kalandosra sikeredett, hiszen külön szekereket kellett fogadni, amelyek segítségével eljutothattunk Nagyadorjánba. A banda két részre oszlott, hiszen Szatmár a személyekkel tartott, és Kolozsvár, meg az elmAradt tagunk vásárhelyhez szegődött.

A szálláson a kedves, mosolygós nénik már finom vacsorával vártak minket, amivel jól megtömtük bendőinket. A vacsora után jöhetett az elmaradhatatlan személyes beszélgetés, ami során mindenki beszámolt a vele történtekről és hogylétéről. Persze a séta sem maradhatott el a az estéből, így egy tesónak pont elég idő jutott megtenni azt a 7 kilométert.

Az est további részében izgalmasabbnál izgalmasabb csocsó bajnokságok, és billiárd párbajok következtek, enyhén billegős asztalon. Ezután rögtön powerpointokat néztük természetesen hajnal 2ig, forma egyről (ahol volt háttérzene, kérdés hogy átérzed-e?), de még Rebeka is eljuttatott minket a csúcsra. Közben a nénik csúnya tekintete mellett megettük a vacsorát, és elindultunk maradék óráinkat alvással eltölteni.

Kivételesen sikerült mindenkinek időben felkelni, így program szerint kezdhettünk neki az omlettnek melyet szorgos testvérkéink készítettek el. A királyi vacsora után kezdődhetett meglepő módon ismét késés nélkül Kiss Oszkár Szervezeti Menedzsment képzése, amely során kolozsvári kamerásunk szerencséjére váratlan fordulat történt és a képzőnk buszt intézett neki Budapest irányába.

A sok szervezkedés után kicsit kifáradva de annál éhesebben veselkedtünk neki az ebédnek amelyet a konyhásnénik végtelen szeretettel és megvetéssel készítettek el nekünk (de hagytak repetázni, szóval nincs panasz). Ebéd után ismét torta került asztalra, hiszen újfent megtörtént, hogy valaki pont hétvégén ünnepelte 16 éve való világrajövetelét. A kis születésnaposunk megünneplése után újabb mérföldkő session-t tartottunk, már-már számunkra is kivételesnek tűnő figyelemmel érdeklődtünk egymás iránt.

Ezt követően Badics Petra a Public Speaking témájában tartott nekünk képzést, ahol megbeszélhettük a tömeg előtt felmerülő problémáinkat, és segített megoldást találni. Gyakorlatban is alkalmaztuk a tanultakat, hiszen egyikünk pikk-pakk meggyőzte az egész bagázst, hogy Vásárhely párti legyen. Lassan beesteledett, a vacsorát pedig ismét éjszakába nyúló mérföldkövezés követte (HAH, megdöntjük a rekordooot!!). A hangulatos beszélgetések után pedig együtt szórakoztunk, játszottunk, a székely városháza embertmegpróbáltató programjait tárgyaltuk hajnalig, amikor is mindenki hullafáradtan kidőlt.

A vasárnap érdekesen telt, hiszen mindenki nagyon korán útnak indult hazája felé. Első búcsúnkat magányos Farkasunktól vettük, aki már éjjelek éjjelén, hajnalok hajnalán nekivágott a hosszú útjának. A többi tesó alig alig ébredezve sietve indult meg az állomásra, székely szekereket hívva segítségül. Mindenki álmosan és fáradtan indult útjára, kivéve egy székely őshonos tesót, aki mindeközben az igazak álmát aludta. Lehetett is irigyelni, hiszen ő a többiekhez képest csak a szomszéd faluig kellett elinduljon szekerével. Csodával határos módon az aradi Farkasunk sokkal hamarabb ért haza mint a buzgó kolozsvári és vásárhelyi tesók, így ismét állíthatjuk, hogy kivételek igenis léteznek. A szatmáriak, egy ilyen út után, pedig csak annyit üzennek az olvasóknak, hogy: if(Ködak hétvége==Székelyföld) cin>>székelybuletinanyakkörülirészekre

XXIX.KÖDAK GENERÁCI-3.HÉTVÉGE (Sepsiszentgyörgy)

Lehetséges, hogy a székely lányok mély benyomást tettek az idei Ködak generációra, hiszen a harmadik hétvégénk nem máshol, mint Székelyföldön kapott helyet. A tesók Sepsiszentgyörgyöt vették célba ez alkalommal. Bár egyeseknek igencsak sok időbe és energiába fájt célba érni, mégis örömteli arcokkal érkezett mindenki a helyszínre. Szállásunkon már várt nagy(BACONI)bácsink, aki szívesen vezetett körbe minket édes, barátságos otthonában.

A luxus lakosztályok elfoglalása után következhetett is az újabb élménybeszámoló, személyes beszélgetés a tesók között, ami ismét nagyon családias hangulatban telt. A beszélgetés mellett sorra került néhány szorgos olajbogyó prezentációja is, amit nagyon ügyesen, és kreatívan mutattak be a többieknek.

A jól kiérdemelt vacsora után, jöhetett egy kis ünneplés, ugyanis két testvérünk felett elszállt ismételten egy év, így muszáj volt becsülettel felköszöntenünk őket egy igazán finom torta kíséretében. Mindezt megfűszereztük egy jó kis repülőkatasztrófával a sivatagban.

Több órányi megbeszélés után, végre valahára meggyőztük tesónkat, hogy ne induljon el egyedül az ismeretlen sivatagba, hisz a túrázgatás nem a megfelelő időpont. Talán a legfőbb érvek, amik erről meggyőzték őt, az elmés kolozsvári testvérünk példazatai voltak, amelyeket mai napig szívünkben őrzünk útmutató gyanánt. Ilyen hasznos leckékkel zárult hát a péntek éjszakánk.

Másnap reggel kicsit álmosan, de annál nagyobb lendülettel ébresztette apuka az alvó gyerkőceit. Rögtön reggeli után kezdetét vette első képzésünk, amelyet Incze Gáspár tartott. A képzés során alkalmunk volt belelátni egy igazán jó, eredményes vita alapjaiba. Arról is elbeszélgethettünk, hogy hogyan tudunk eredményesen vitázni, vagy éppenséggel vitát nyerni.

Következő vendégünk Petki Milán volt, aki különleges tanácsokkal látott el minket. Betekintést nyerhettünk a jó arculat és népszerüsítés titkába, illetve egy workshop keretén belül magunkat is kipróbálhattuk ezen a téren. Természetesen időközben a várva várt ebéd is megérkezett.

A délután hátralévő részében felkerekedtünk mérföldköveket elérni, amiket elsőként apunkánk ért el. Ezzel el is telt a napunk, hiszen hosszú utat kellett bejárnunk, de minél hosszabb volt, természetesen annál tartalmasabb. Bátran kijelenthetjük, hogy egyre szorosabbá és szorosabbá válik a kötelék a kis családunk között.

Az esti pihenés alapja a halloweeni hangulat volt, így mindenki csinos jelmezt öltött magára. Így vágtunk neki az éjszakai kikapcsolódásunknak.

A vasárnap érdekesen telt, hiszen mindenki nagyon korán útnak indult hazája felé. Első búcsúnkat magányos Farkasunktól vettük, aki már éjjelek éjjelén, hajnalok hajnalán nekivágott hosszú útjának. A többi tesó alig-alig ébredezve, sietve indult meg az állomásra, székely szekereket hívva segítségül. Mindenki álmosan és fáradtan indult útjára, kivéve egy székely őshonos tesót, aki mindeközben az igazak álmát aludta. Lehetett is irigyelni, hiszen ő a többiekhez képest csak a szomszéd faluig kellett elinduljon szekerével.

Csodával határos módon az aradi Farkasunk sokkal hamarabb ért haza mint a buzgó kolozsvári és vásárhelyi tesók, így ismét állíthatjuk, hogy kivételek igenis léteznek. A szatmáriak, egy ilyen út után, pedig csak annyit üzennek az olvasóknak, hogy: if(Ködak hétvége==Székelyföld) cin>>székelybuletinanyakkörülirészekre

-Somodi Kitti, Szotyori Petra, Sógor Dénes és Pintea Csongor szakácsok

XXII. Országos Képzéshétvége

Október 21.-23-án megrendezésre került a MAKOSZ politikai tematikájú őszi Országos Képzéshétvégéje, a mindenki által túl jól ismert Marosvásárhelyen. Az infrastrukturális nehézségek ellenére mindenkinek sikerült megtalálnia az amúgy központban elhelyezkedő gyülekezési helyet, ahol egy gyors regisztrálás, szia,régnemláttalak,hogyvagy?kigyulladtavonatunk. csevegés után kezdetét vette a megnyitó. A főszervező, Ambrus Réka köszöntését követően hallhattuk Katerina Jakimovska biztató szavait a Wilfried Martens Centre for European Studies részéről, őt követte Szász Attila a Kós Károly Akadémia részéről, majd Kovács Mihály Levente, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke zárta a megnyitó beszédeket. 

Az este következő részében két csapatra oszlottunk, s míg a társaság kiéhezettebbik fele bendőjét tömte az elvárásokat felülmúló étteremben, addig a csapat bétái éhségelterelő aktivitásban vettek részt energikus játékok formájában. Kiabáltunk, táncoltunk, sírtunk is, ríttunk is.A résztvevők azon része, kik már nem csupán a marosvásárhelyi ,,friss” levegőt fogyasztották, helyet cseréltek a többiekkel. Végre sikerült ismét egy helyre terelni az immár jóllakott nyájat csakis annak érdekében, hogy még több fele (pontosabban 3 fele) szakadjunk. Az összes létező buszt lekésve, kivéve persze a lábbusz luxusszolgáltatásait, megindultunk a szélrózsa minden irányába, s az úton egy-két megkésett brassóit is összeszedtünk. Egyezzünk meg abban, hogy a szállás és a kaja tökéletes MAKOSZ összhangot teremtett.

MAKOSZ-os emberekhez méltóan már a hétvége hajnali óráiban uraltuk a buszokat, s tőlünk volt hangos a város. Az alvással el nem ért, áhított energiaszintet a reggelivel szerettük volna kárpótolni, így az 1/3 alvási arány mellé jöhetett a 2/3 Timkó. Első képzőnk Markó Béla volt a Kós Károly Akadémia részéről, aki alaposan letisztázta, elmagyarázta a politikával kapcsolatos általános tudnivalókat. Egy rövid szünetet követően betekintést nyerhettünk Románia kapcsolatába az EU-val Vincze Lóránt Európai Parlament képviselőnek és Kovács Mihály Leventének köszönhetően. Az informatív beszélgetés roppant interaktív, közvetlen módon zajlott, így minden kérdésünkre választ kaphattunk. A következő képzésünket nem más, mint egy volt MAKOSZ elnök, Jakab Adorján tartotta a fiatalság szerepéről a politikában. A képzés első része nevezhető egy aféle politikai gyorstalpalónak, míg a második részében ismét két csapatra bomolva (Szavazzanak-e 16 évesek? pro és kontra) próbáltunk érvelni, csak kár, hogy ezt nem a témáról tettük, hanem egy ennél is fontosabb dologról: a gyorstalpalók precízen kidolgozott éves tervéről. De azért jól szórakoztunk (a kérdéseken). Politikától zúgó fejünknek és persze korgó gyomrunknak is szüksége volt egy kisebb-nagyobb szünetre, ami az ebéd alkalmával meg is adatott. Történelmi pillanat következett be a MAKOSZ életében: ezúttal a vegák étele volt irigységre méltó (bár a többi egyed sem panszkodhatott).

A kiadós ebéd után következhetett Dr. Vass Levente, korábbi képviselőháztag, kinek képzése kisebbségi politika a nagy városban címen futott. Előadásán olyan témákra tért ki, melyben közvetlenül érintettek vagyunk erdélyi magyarokként, ráadásul számos hasznos tanáccsal látott el minket. A hétvége utolsó képzése az aktuálpolitikáról szólt, amit Novák Csaba Zoltán, a román szenátus tagja tartott. A nap folyamán az öt képzésből alig hárman hagzott el a kérdés: „Szerintetek mi a politika?” Erre többé-kevésbé kaptunk választ, akárcsak arra a kérdésre, hogyan használ 70 ember egyetlen mosdót.

Természetesen a szórakoztató, összerázó program sem maradhatott el, amit a rendezvényszrvező munkacsoportnak köszönhetünk. A kreatív és változatos stációk megmozgatták a társaságot fizikailag, szellemileg, hiszen volt itt minden: logisztori, koreográfia alkotása, MAKOSZ kvíz, zenefelismerés, szituációs játék, karaoke, mely során a résztvevők is, de főleg a MAKOSZ elnöksége kiélhette elfolytott tehetségét, mely egyértelműen oly régóta kínozta őket. 

Ezek után nem maraDT más hátra, mint az utolsó közösen elfogyasztott vacsora és a sikeresnek elkönyvelt rendezvény lezárása. Hajrá MAKOSZ!

U.I.: A szá(s)z pontos kérdés mindenki számára, hogy mit is foglal magába pontosan a gyorstalpaló? Válaszaikat, tippjeiket várjuk a következő MAKOSZ rendezvényen!

Jude Julia és Komoróczy Gréta

XXIX.KÖDAK GENERÁCIÓ-2.HÉTVÉGE (Bethlen)

A KÖDAK hétvégék feltöltő erejére áhítozva a fáradt piskóták péntek délben már rég úton voltak Jeruzsá… Bethlen felé. A székelyek jó pásztorok módjára, aradi farkasunk társaságában, órák óta őrizték a házat. A kolozsváriak Kolozsváron addig-addig imádkoztak az álomutazóvá vált vásárhelyiek érkezéséért, hogy kis híján csökkent létszámmal hagyták el az állomást. Na de aggódalomra semmi ok, hiszen a testvérek végül egymádra találtak, és együtt folytathatták útjukat.

A vonaton mindenki testközelből érezhette a polgárpukkasztóan magas dezodorárak következményét, de büszkén, magasságukat kihangsúlyozva utaztak a folyosó nyújtotta tágas téren. Az állomáson fellélegezve apu el is ment tejet venni a gyerekeinek, néhány még sírva is fakadtak, hogy hadd foghassák a kezét. De hamar megjött a kedvük, mivel a istálló melletti szálláshelyünkön trambulinon próbálgathattuk angyalszárnyainkat, míg össze nem gyűlt teljesen a kis család ünnepelni.

Tudatjuk mindenkivel, hogy aput mostmár komolyabban bűntetik, ha az öt hétvége után úgy dönt megtart, és elrabol minket, másik illetékes tesókánk meg csak azzal dicsekedhetett volna, hogy nőtt néhány centit, ha nem lett volna eddig is villanyoszlop méretű. A születésnapi torta körül magyarságunkat bizonygatva, meghatóan kántáltunk a tojáshéjt elhagyó szeretteinknek.

Később egy ínycsiklandozó vacsora mellett humoros és bizalmas körben ecsetelhettük, mennyire is hiányzott nekünk a KÖDAK az elmúlt két hétben. Hajnalig tartó mély és szórakoztató beszélgetésekbe merülve megismertük egymást, és szívünkben otthonos melegséggel feküdtünk le.

A hosszú éjszakánál már csak a felkelés volt hosszabb, de csodával határos módon, és a szorgos szakácsoknak köszönhetően, a későn kelőket már hétfogásos reggeli, forró, hatvantojásos rántotta és hideg (jeges) felvágott várta. Mindenki nagy étvággyal (de nem mindenki a nagyasztalnál) fogyasztotta a bőséges svédasztal jellegű reggelit, ami után a svájciakat is meghazudtolóan számoltuk ki a cukorkák árát. Egy villámtakarítás után már következhetett is a várva várt vendégek érkezése.

A délelőtt folyamán részünk lehetett egy pénzügyi képzésben, amit nem más mint a mi drága dédnagymamánk, Ambarus Egyed Ágnes tartott. Szó volt a pályázatokról, a szponzorokról, mindenféle pénzüggyel kapcsolatos tudnivalóról, és természetesen a tisztességes pénzszerzési lehetőségekről. Sajnos az információáradat során rettentően korgott minden piskóta pocakja, így a workshop alatt kapott munkákat egy finom ebéd elfogyasztása közben dolgoztuk ki.

A workshop alapján pontosabb ismeretekkel gazdaodhattunk a MAKOSZ ügyvezetésével kapcsolatban. Sajnos mindezek után könnyes búcsút kellett vennünk szeretett dédnagymamánktól. Ám a könnyek után rögtön folytattuk is tevékenységünket drága apukánkkal.

Míg a MAKOSZ híres nevezetes történészét vártuk, időnk akadt jobban megismerni egymást, és még szorosabb kapcsolatokat kialakítani a közös beszélgetések során. Végül betoppant a történészek történésze is, Olcsvári Péter személyében. Kerekasztal beszélgetésünk alatt megtudtuk, hogyan alakult ki a szervezet, és azonbelül a hozzá tartozó programok. Persze a sok történelem melett, megtanulhattunk tökéletesen rókát varázsolni magunkból, illetve azt is hogy hogyan kell kipótolnunk tisztességesen tartozásainkat.

Az est hátralévő részében meghallgathattuk néhány testvérünk érdeklődési körét és arról szóló bemutatóikat, kicsit sem álmosan, teljes figyelemmel kísérve. Persze azután jöhetett is a jól kiérdemelt esti kikapcsolódásunk.

Vasárnap a testvérek apukájukat keresve ébredtek, aki viszont már kora reggel elment tejért, igyhát kénytelenek voltak önmagukra hagyatkozni. A székelyek a hajnali vonatuk indulásakor sajnos még húzták a lóbőrt, így sűrgős hívások árán, Csíkból érkezett szekerük a hazajutás érdekében. Magányos Farkasunkról kiderült, hogy a helyszín akárhol is van, az eredmény mindíg a leghosszabb út. Ám ez alkalommal nem kellett egyedül utaznia, hisz kolozsvári testvére, médiások médiása elkísérte útján, hogy azért mégse legyen olyan magányos. Ezen a hétvégén csodával határos módon a szatmáriak (kolozsváriaknak csak falusiak) értek haza leghamarabb, mint később kiderül. Ígyhát bátran kijelenthetjük, hogy a kivétel erősíti a szabályt…

-Somodi Kitti, Szotyori Petra, Sógor Dénes és Pintea Csongor szakácsok

XXIX.KÖDAK GENERÁCIÓ-1.HÉTVÉGE (Szováta)

A mindenki (legalábbis 17 ember) által várva várt első KÖDAK hétvége nagyon színesen és tüneményesen telt, ami akár testi vagy lelki, de valószínűleg inkább mindkét esetben maradandó nyomot hagyott mindenkiben.

XXIX.KÖDAK GENERÁCIÓ

Csodával határos módon első sorban nem a közelben lévő vásárhelyiek, hanem a kolozsváriak toppantak be a Teleki Központ kapuján. A recepciós néni a kedves fogadtatás ellenére nem élvezhette sokáig zavartalanul a kolozsváriak kellemes közösségét, hiszen kis késéssel megérkezett a vásárhelyieket szállító kisbusz, ami után rögtön robogott is a székely szekér.

TESÓK NAGY TALÁLKOZÁSA ( minusz elmAradt tag:( )

A nagy ölelkezés után, egy gyors programáttervezést követve, egy tesó híján kezdődött el a vacsora. A rántotthús rágcsálás és borsoskenyér szagolgatás közben csapatunk elmAradt tagja is megjött, és a nagy lakoma után elindulhattunk a boltba, hogy mindenki megszerezze a MI üdítőinket és édességeinket. Útközben hallhattunk sok érdekes, nagyrészt családbarát témáról, főzésről, rendezvényszervezésről és még annyi mindenről, hogy reggelig lehetne sorolni.

SÉTA MEG AZ ELMARADHATATLAN ÉLŐKÖNYVTÁR

Visszaérkezésünk után egy doboz “pingvin” formájú csoki társaságában nekikezdtünk az ismerkedésnek, amely során megtudhattuk, ki hogyan akarja megváltani a világot, hogy mennyire szeretjük a testvéreinket (vagy a hiányukat), hogy Tigris tigris színű és még sok olyan dolgot, amit leírnánk, de a titoktartási szerződés tiszteletben tartása érdekében megtartjuk magunknak. A szervezett ismerkedést egy éjszakába nyúló csocsózós-beszélgetős-sakkozós programmal folytattuk, aminek egy félig határozott „Na menjünk lefeküdni” vetett véget.

“NA MENJÜNK LEFEKÜDNI!”

Szombaton a fiatalok reggele egy finom reggelivel indult, amit aztán rögtön egy érdekes képzés követett. Ferenc Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai alelnöke beszélt a romániai tanügy működéséről. Már az elején saját véleményük kapott hangsúlyt, hiszen egy játék keretén belül el kellett mondaniuk milyen is a személyes kapcsolatuk az iskoláikkal, tanüggyel és tanáraikkal. Továbbiakban a szakmai szempontok, törvényekkel kapcsolatos információk és jogaik mellett még egy interaktív beszélgetés is várt rájuk, amely során bármely kérdésükre választ kaphattak, akár személyes vélemény, akár szakmai szempontból. A képzés végeztével egy csapatépítő foglalkozás került sorra, ami alatt még jobban összehangolódtak egymással, fejleszthették kreativitásukat, és nem utolsó sorban rengeteg mosolyt csalhattunk egymás arcára. Végül természetesen következhetett a jól megérdemelt ebéd.

AGYTÁGÍTÓ

Ebéd után, ha netalán valaki nem lakott volna jól, lehetősége adódott ragasztó mártásos nyers tésztát fogyasztani egy kis extraként, hiszen ha már a spagetti torony építés nemigazán jött össze, legalább nassolnivalónak tökéletes volt. Nyertesnek nevezhető mindenik torony, amely egyáltalán talpon maradt a hosszas, mérnöki pontosággal megáldott építkezések után. Estére a takarítás után realizálódott, hogy KÖDAK nincsen logó nélkül, így hát azonnal munkához látott a csapat. Minden olajbogyóka szorgosan tevékenykedett annak érdekében, hogy megalkossák a KÖDAK generációk legkiemelkedőbb logóját. Bár krokodil könnyek árán, de megváltak a szuper laza repülő tigris ötletétől, és mindenidők legmenőbb médiásának javaslatára a víz, palack, naplemente kulcsszavakkal kezdtek dolgozni. A lényeges kérdések megvitatása után, mint például, hogy milyen árnyalatú legyen a homok vagy milyen gyorsan ugorjon a hal, elkészült a XXIX.KÖDAK GENERÁCIÓ szenzációs logója. A jól kiérdemelt pihenés pedig természetesen nem maradhatott ki az este további részéből.

DOLGOZÓ OLAJBOGYÓKÁK
MUNKÁNK FANTASZTIKUS GYÜMÖLCSE

Az érdekes ismeretekkel gazdagodott társaság már az első hétvégén nehezen vált el egymástól, no nem csak érzelmi, de gyakorlati szempontból is. A szatmári, kolozsvári emberkék vasárnap álmosan addig bandukoltak a megállóba, míg hátulról integethettek a szemtelenül pontos busznak, így már kora reggel tehénnyi pénzt költöttek a taxizásra. Vásárhelyre érve persze mindenki felült a maga vonatjára, így miután ott kisírták a szemüket a zsebük üressége miatt, biztonságban hazaértek. A székelyek buszsofőrje úgy gondolta kincskeresőset játszat velük a csomagjaik elhagyásával, hisz milyen agyafúrt kliensvonzó gondolat, hogy nyitott csomagtartóval tisztára olyan, mintha szárnya lenne a járműnek. Persze ők is nyugodtan hazaértek, kisebb veszteséggel, mint gondolták. Aradi büszkeségünknek magányos Farkasként estig tartott míg kiszimatolta otthonát, s erősen irigyelte a vásárhelyiek kényelmes luxusjárgányát, mely seperc alatt kidobta otthon az alvó mormotákat.

MAGÁNYOS FARKAS (ARADI BÜSZKESÉGÜNK)

Így zajlott hát kis családunk első közös hétvégéje, könnyektől párás szemekkel igyekeztünk tudatosítani magunkban az egyértelmű tényeket: Sikeresen túléltük az interjút, és együtt vagyunk! Mindannyian türelmetlenül várjuk a következő alkalmat, az újabb tanulságos, összekovácsoló, felejthetetlen élményt.

-Somodi Kitti, Szotyori Petra, Sógor Dénes és Pintea Csongor szakácsok

Így telt a XXI. OKH

Több órás odavezető vonatút, bőrig ázott fiatalok, érdekes képzések, izgalmas játékok, emlékezetes és vicces pillanatok, szuper társaság, új élmények, tapasztalatok. A kérdés jogosan felmerülhet benned: mégis hol? A válasz igen egyszerű: ez mind a MAKOSZ XXI. Országos Képzéshétvégéjén, ami idén, 2022. április 8-10. között lett megrendezve ezúttal Szatmár megyében. Az érkezés napján, azaz pénteken a résztvevők egy része már a délelőtti órákban Szatmárnémeti utcáin bolyongtak (vagy épp kávézókat uraltak egy jó pár óráig), mígnem a Kölcsey Ferenc Főgimnázium bentlakásának kapuja ki nem tárt számukra. Így délután, a szállás helyszínén megkezdődhetett a regisztráció, az érkezők fogadása és bizony a velük járó papírmunka is. Ezzel egyszerre a rég nem látott ismerősök, barátok és új MAKOSZ-osok közötti beszélgetések egyaránt megeredtek, a zene szólt a háttérben, de érdemes megemlíteni a nagy beleéléssel elmesélt vonatúti sztorizgatásokat is, hiszen lássuk be, nem kevés esély van rá, hogy egy emlékezetes ideúttal kezdődjön egy párónknak a hétvégéje… Az este közeledtével Vajda Péter, a tavaszi OKH főszervezője hivatalosan is megnyitotta a rendezvényt, majd behangoztatva az esti programot, vacsorára invitált minket. (Csak az együttérzés reményében és a minél hitelesebb beszámoló érdekében osztom meg, hogy ezen a délutánon éreztünk és láttunk utoljára napsütést Szatmáron.) Az evést követő pihenő után a házigazdák, a SzameDT-sek vezetésével különböző játékokra került sor, melyeknek legfőbb céljuk az ismerkedés megkönnyítése, a jókedv fenntartása volt. A jól ismert ujjas játékkal startoltunk, ám egy jelentős csavarral: a kérdésekre nem neked, hanem a másik félnek kellett válaszolnia rád vonatkozólag. Ahogy a képeken is látható, a szemek felcsillantak, amikor elhangzott egy-egy helyes tipp, de a sikerélményt és az örömöt már az is tetőzte egyeseknél, ha sikerült egy nem brassói vagy maros megyei személlyel játszani. 🙂 Ezt követte a „forró szél fúj”, a SÜSÜ, ám házakat is alkottunk, majd újra formáltunk. Mindezek mellett különböző energizer-eknek is hasznát vettük (36 óra folyamatos ébrenlétnek kezdett idővel megérződni a hatása), így például a „PADA?”  játék egyszerre feltöltötte és lefárasztotta a társaságot. A szabadprogramnak köszönhetően a résztvevőknek már az első éjszaka alkalmával sikerült még jobban összerázódniuk, megismerkedniük, legalábbis az éjszakába (vagy akár hajnalba) nyúló beszélgetések nem engednek másra következtetni. A szombat reggelünk kiválóan szemlélteti, milyen sokszínűek és különbözőek az OKH-n résztvevők: akadnak, akik az eső kopogására felkelnek, és vannak, akiket a mellettük lévő telefon hangos ébresztője (ami mellesleg az egész épületet átárasztotta) sem zavarja meg mély álmukból. 🙂 A napot reggelizéssel kezdtük, az étkezőben kómás fejek köszöntötték egymást, közben egy kis meleg teát szürcsölve. Iparkodni kellett, hiszen a nap első képzése közeledett, így noteszt, írószert eltéve, kapucnikat a fejünkre húzva (a felkészültek esernyőkkel a fejük felett) megindultunk a szatmáriak vezetésével a kultúrházhoz. Ázottan ugyan, de helyeinket elfoglalva már meg is kezdődhetett az első képzés, amit Máthé Róbert pszichológus tartott nekünk a stresszhelyzetkezelésről. Az anyósviccekkel teli és tapasztalt előadónknak köszönhetően számos információt sajátíthattunk el a témában, de nem csak elméleti szinten, hanem gyakorlatban is. Végeztünk különböző izom- és légzőgyakorlatokat, oldottunk teszteket, és még egy rövidebb, ám valóban hatásos meditálásra is sor került. Egy hosszabb szünet után, amiben a társaság meg is ebédelt (és a zuhogó esőnek hála fölöttébb elázott… újra), délután következhetett a második képzés, melynek témája az iskolai zaklatás, előadónk pedig Frigy Szabolcs volt. Közvetlen, feloldott hangulat, nyitottság és nagy interakció jellemezte a jelenlévőket, a véleményünket, gondolatainkat, tapasztalatainkat őszintén megoszthattuk, kérdéseinket bátran feltehettük. Egy kisebb workshop részre is sor került: csapatokba szegülve egy olyan diáktanácsos programot kellett elméletben kidolgoznunk, melynek hatására környezetünkben az iskolai zaklatás minimalizálódik, az agresszorok száma alábbhagy, valamint ösztönzi, bíztatja a diákokat az azonnali segítségkérésre, a bizalomi kör kialakítására. A képzések lefolyta után, megtörtént a fotózkodás is, majd a kultúrházat elhagyva nem maradt más hátra, mint a vacsizás, majd a rendezvény hivatalos lezárása …vagy mégsem? Bár ezek valóban megtörténtek, az OKH-n résztvevőkre (a pakoláson kívül) még várt egy rendezvény utáni utolsó szórakozás, ahol volt közös biliárdozás, tombolás, táncolás, éneklés, így adva egy méltó zárást a hétvégének. Köszönjük a felkészült képzőknek, az ügyes házigazdáknak, a SzameDT-seknek és persze a MAKOSZ-nak az OKH nyújtotta élményeket, emlékeket, tapasztalatokat! Jó volt, legyen még! 🙂   Jude Julia

IV. KÖDak hétvége-Brassó

Szerintem mondanom se kell már, hogy mennyire csodás is volt a hétvégénk, viszont nem volt minden makulátlan. Valaki hiányzott. De hogy hogyan is telt a kis törpe család hétvégéje? A továbbiakból kiderül. 

A kis család kissé irányt vesztve Bihar helyett Brassót tűzte ki meghódítandó céljának. Néhány törp tesó úgy döntött megvicceli társait azzal, hogy lemaradtak a vonatról. Volt is szomorkodás, viszont hamar kiderült, hogy a vonaton ülve tartanak negyedik állomásuk felé. 

  Közelebb lakó tesóink már hamarabb is bementek 1-2 órával és egy ínycsiklandó kávé mellett várták társaikat. Miután nagyjából mindenki megérkezett egyesek elmentek törpe energiaforrást venni, a többiek a helyszínre siettek. Csingiling egy kicsit elszámolta magát s míg tesói vártak rá, ő az internet segítségével vett részt az első programon. Hamar kiderült, hogy Törpilla a tevék között nyaral és csak online fog majd velünk lenni.

  A hétvégét egy személyes körrel kezdtük, amelyen rekord idő alatt sikerült mindenkinek beszámolnia a hetéről. Ezután folytattuk a  mérföldkövet, mellyel mostmár elértünk háromnegyedig. Törpilla mindezen eseményeket az okos kütyüjéről követte. Az idő hamar el is repült és fáradtan zuhantunk az ágyba, hogy frissek és üdék legyünk másnap. 

  A finom reggeli elfogyasztása után, siettünk is a nappaliba, ahol egy Leadership képzésen vehettünk részt amit Kovács Attila tartott. Az agytágító hasznos volt, hiszen megtudhattuk, hogy ha van 3 opciónk melyből ismerünk egyett akkor a maradék kettő közül 66% az esély arra, hogy nem nyerünk piros Ferrarit. De ez mellett tanulhattunk arról is, hogy mi a különbség a vezető és a fönök között. Az előadás hamar eltelt, és szaladtunk is ebédelni. Ha valaki nem tudná, akkor mondom, hogy KÖDakéknál nem egyszerű az evés, hiszen hol koncertek vannak orrfuvolával, hol pedig bajnokságok amelyeken az nyer aki több villával kap el egy almát. A bajnokság lejárta és a magán koncert vége után érkezett is a kiadós ebéd. 

  Miután mindenki jól megtömte a bendőjét kezdődött is egy olyan program, mely előkészületéhez sok idő kellett. A feladat az volt, hogy nevezzük meg egymásban a jót és a rosszat. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű egy ilyenfajta feladatot megcsinálni, ha egy családról van szó. Mindeközbe a törp tesók Törpapa és brassói hugicájuk meglepetését szervezték. Miután sorra került az utolsó tesó is, néhány törp lesietett a konyhába, hogy a meseszép tortát elvegyék illetve előkészítsenek evőeszközöket. Törp tesónk beszéde alatt jelzést adott, hogy hamarosan végez így a Hargitai tesóka, nem feltűnő módon egy késsel iparkodott be a szobába. Törpapa belekezdett egy új gondolatba. Mondandója igazán fontos volt, így rá se hederített; de hamar követte az egyik Kovásznai tesó is a tortával a kezébe és énekelve. Az énekbe mindenki belekapcsolódott, Törpapa és törp hugica pedig meghatódva vették át ajándékaikat. 

A boldog pillanatok után, Törpapa előhozott egy mágikus kalapot, melyből mindenki kellett húzzon egy cetlit. (Mely jelentősége a következő hétvégén fog kiderülni). A második este is hamar elillant.

 Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan szalad az idő ha jól érezzük magunkat! Szomorú belegondolni abba, hogy e csodás hétvége az utolsó előtti volt; utolsó előtti de emlékezettel teli. Soha el nem feledjük s hiszem, hogy Brassó is vígan fog emlékezni ránk a XXVIII. KÖDAK generációra. De mielőtt bárki elcsüggedne, van még egy utolsó hétvégénk. Hamarosan vége is a mesénknek, de addig is találkoztunk a következő hétvégén! 

~Kristály

III. KÖDak hétköznap

Sztána

Az előző két hétvége után, mondanom sem kell, hogy most is fergetegesen szórakozott, sokat tanult a tizenhat fős törpe csapatunk és természetesen Törpapa is. Azt, hogy ez a “hétvége” mit nyújtott számunkra, szavakkal kifejezni képtelenség. Olvassátok figyelmesen, milyen emlékek vésődtek Sztána pici gombaházának falaiba. 

Ha vannak türelmetlen lények a földön, a törp tesókra biztosan illik a jelző. Egyesek már egy nappal hamarabb Kolozsvárra siettek, mások az éjjel közepén vonatútra adták nyakukat, hogy hosszas órák után közösen utazzanak a helyszínre. Ám nem mindenkinek ennyire játék és mese az élet. Akadt egy társunk, aki elszámolva az időt, le is maradt a vonatról. Szerencse, hogy Törpapa a segítségére sietett és fuvart biztosított neki. 

Egyikünk megjegyezte, hogy igazán érdekes hely ez a Sztána, hiszen nincs iskola, de aszfalt az van.

Ahogy az apraja-nagyja megérkezett, bele is kezdtünk első esti programunkba. Közel négy órán keresztül hallgattuk azt, hogy ki-mit csinált abban a két hétben, míg nem találkoztunk. Kiderült, hogy Kovászna megye egy kicsit illegálisan működő hely és nem kell 18 legyél, hogy akármit a nevedre irass. Elég sokszor hallottuk Törpapa szájából: “de ti nem érzitek, hogy ez nem jó?”.

Arra a következtetésre jutottunk, otthon is jó de legjobb KÖDakon! 

Rögtön ezek után betekintést nyerhettünk 5 szorgos törpike, igazán érdekfeszítő előadásába. Megtanultuk többek között a kézfogás etikettjét és első benyomás alapjait, beszéltünk az elméletben Micimackó szereplők mögé bújtatott mentális betegségekről. Hallottunk a disszociatív személyiségzavarról és annak tüneteiről, a zene gyógyító, építő hatásairól majd végül de nem utolsó sorban az eszméleti állapotokról. Ezen csodás este margójára mind a tizenheten megmártóztunk Sztána legvagányabb dézsájában.

Másnap egy kiadós reggeli után kezdődhetett is a napunk egyik legizgalmasabb pontja, a képzés. Könczey Elemér agytágítójának hála, olyan grafikai és brand-ügyi témákba áshattuk bele magunk, amit nem is képzeltünk volna.

Az ebéd után következett az utolsó programunk. Mivel Törpapa úgy érezte, már összeszokott a kis csapat, ez a program a mérföldkő volt. Ami ott elhangzott, maradjon inkább a mi kis titkunk. De azért nem félek kihangsúlyozni, hogy házasodjatok olyannal aki sikeres lesz, és a felsorolást mindig magaddal kezdd, azaz a legnagyobb pozícióval. Egyesekről elég egyszerű egy rossz tulajdonságot mondani, másnál sajnos nehéz választani. A hosszantartó beszélgetések eredményeként, nagyon meleg lett a teremben, ezért friss levegőért esedezve kinyitottunk egy ajtót, amely az udvarra vezet. Nem is gondoltunk arra, hogy kint bizony sokan vágyódnak meleg környezetbe. így vágyódott az esténk fénypontjába kerülő jószág, aki nem restellt bejönni a tárt ajtón. Az a kutya, bár barátokat szerezni jött, mi enyhén szólva megijedtünk tőle.

Hogyha bárki azt hinné, itt vége a történetnek, el kell szomorítsam. Miután a társaság fele átlépte a mérföldkövet, mindenki sietett, hogy gyorsan elkészülve meglephesse tesókáit. Úgy bizony, beöltöztünk…de nem akárhogy. Ha már Halloween, ne maradjunk ki belőle. Minden kis törpe, egy disney karakter. Volt ott Aladdin, Csingiling, Ariel, Woody, Stitch, Micimackó vagy  Pán Péter stb..

Sztána pici gombaháza mindig boldogan fog emlékezni a XXVIII. KÖDAK generációra és nem felejti el, miként telt a harmadik “hétvége”. Mi sem felejtjük el egymást és a közös emlékeket soha.

Találkozunk a következő hétvégén!

~Nonolino

II.KÖDak hétvége-Bethlen

Kis csapatunk tagjainak ezen a hétvégén is sikerült összegyűlniük. Voltak most is különféle megoldások az utazásra. Néhányan vonattal,  mások két keréken, de voltak akik taxiban bulizva érkeztek meg a bethleni Nobila panzióba. Ez a kis mézeskalácsház adott helyszínt a rengeteg kalandnak, ami velünk történt. Hargitai, Brassói és Kovásznai testvéreink német tudásukat mutatták meg Bethlen városában, majd a tesóikra várva kávéztak egyet, végül elindultak gyalog a piros bicikliutat követve. Olvassátok figyelmesen, de azt ami ott történt szinte szavakba sem lehet önteni.

Mikor mindenki megérkezett és elfoglaltuk a szobáinkat, végre sikerült összegyűlni a lenti kedves kis teremben, ahol a hétvégi események nagy része zajlott. Mindenki elmesélte, mi minden történt vele abban a hosszú-hosszú két hétben, amit egymás nélkül töltöttünk. Mindenkinek volt valami izgalmas története. Például egyikünknek bérmálkozásra készülve naponta szólt a jelzés a telefonján, hogy imádkoznia kell. 

A személyes kört a bemutatók követték. Három tündér mutatta meg a témát, ami a leginkább foglalkoztatja. Hallottunk a kollégiumi élet gyönyöreiről, az univerzum 12 törvényéről és kiderült, hogy talán tényleg létezett Atlantisz elveszett városa. A megadott idő 15 perc volt, de olyan sok érdekes dologgal kápráztattak a bemutatók, hogy észre sem vettük az idő múlását. Végül nagyon jó témákhoz lyukadtunk ki, mindenki ellazult és egymás hegyén-hátán, földön feküdve hallgattuk, mit mond egy-egy társunk. A beszélgetések alatt valahogy, senki se tudja, csak adogattuk körbe a ködak apukánk fuzetea-ját, és lassacskán elfogyott…9 liter. 

Nálunk az a szabály, ha előkerül valami rágcsa, finomság onnantól kezdve az már köztulajdon. Így fogyott ki a kis csapatunk étel és innivaló felhozatala fél nap alatt. A kávéfőző szinte folyamatosan valaki keze alatt zakatolt, mosogatni viszont annál kevesebben álltak oda.

Reggel egy fazéknyi virsli mellett szundikált Hargita, hiszen ahogy a mondás is tartja, aki korán kel, csúszós caroli virslit lel! Reggeliztünk, majd apukánk emlékezetett minket, hogy már megint szét vagyunk esve. Kis késéssel, de elkezdődhetett az első képzésünk. Ambarus-Egyed Ágnes mesélt a szervezet pénzügyeiről, hogyan kell tervezni és mi a különbség a számla illetve a fizetési bizonylat között. 

Mire megérkezett az ebéd, már mindenki szeme kopogott az éhségtől. Gyorsan megebédeltünk. Később Olcsvári Péter tartott nekünk előadást a Makosz történelméről. A nagyon érdekes és hasznos információk mellett, rengeteg történetet hallottunk, amin majd megszakadtunk a nevetéstől.

Egy kis szünet után megint egy helyre került a csapat. Feladatot kaptunk. Jussunk ki a sivatagból. Maradjunk? Menjünk? Túléljük? Mit viszel magaddal? Négyes csapatokban beszéltük meg, hogyan tudnánk túlélni a 42 fokos melegben, ámbár éjszaka rettenetes hidegben. Ez még egyszerű volt. Két csapat összeolvadt és úgy is döntenünk kellett, ez már izgalmasabb volt. De a kemény dió ez után következett, 8 ember 8 emberrel szemben. A két csapat teljesen más logikával állt neki az esettanulmánynak. Egyik menni akart, a másik maradni. Volt hangoskodás, pörgős érvelés. Mindenkinek próbára tette a türelmét. Mindenki egy oldalon állt majdnem, de az egyik testvérünk makacsul és kitartóan kitartott amellett, hogy el kéne indulni a sivatagban. Nagy győzködések után 5 óra alatt dűlőre jutottunk. Arra is rájöttünk a 3 órás vita után, hogy július 20-a nem létezik. Rengeteg hasonló okosságra derült fény a hétvégén, amit nem restellünk nyilvánosságra hozni: “a filozófusoknak nem szabad hinni”, ” aki megy az halad” vagy, hogy 8²=16.

Fantasztikusan telt ez a hétvége, azonban még szinte az éj leple alatt, a vasárnap hajnali vonattal a testvéreink háromnegyede el kellett induljon. Kihalt, majdnem üres maradt a mézeskalácsház. Már csak az apró morzsák maradtak hátra, amit el is fogyasztott a hátramaradt 4 láncszem. 

Ha még maradtunk volna, a mi mesénk is tovább tartott volna! 

~by Csingiling