KÖDAK III. Hétvége

Újra derű lepte el a XXV. KÖDAK Generáció tagjainak arcát, amikoris naptárukra pillantva meglátták a november 2.-t, ami számukra egyet jelentett Biharfélegyházával. 

Az utazás legtöbbjük számára vis maior eseteket tartogatott. Beszélhetünk itt csíki barátaik a Meki mosdójában történő tisztálkodásáról; arról, hogy az okos vásárhelyiek karitatív kényszert éreztek a vetítő eladományozására (a vasútállomáson hagyására) (szerk.megj.: a vetítő végülis szerencsére megkerült).

A jó időzítésnek köszönhetően nagyjából egy időben következett be péntek este a KÖDAK-tesók reunion-je.

A jó öreg falusi bolt archetípusa itt is megjelent, KÖDAK-osaink esze szerencsére nem ment el annyira, hogy kihagyják a kétlejes böszmeségek vásárlásának kiváló lehetőségét. Ennek köszönhetően viselkedtek ötévesként egész este, amikoris a slime-jaikat tekergették és ragasztgatták agyba-főbe.

Ilyen közegben sajnálatos módon továbbra sem lehet 36-ot csinálni a nap 24 órájából, de a korlátokat (értsd egészséges bioritmus, min. 8 óra alvás, stb.) ki lehet tolni legalább annyira, hogy beleférjen egy spontán éjjeli falutúra és országúti diszkó.

Következhetett a szombat: a képzés, az okosodás, a kapcsolatok elmélyítésének napja. Mindenki már korán reggel kipattant az ágyból, megmosakodott, kiment a házak elé, ahol közös reggeli bemelegítés és torna várt rájuk, hogy üdén és egészségesen kezdhessék a napot… Legalábbis ez áll az állami propagandagépezet hivatalos jelentésében, de a forrás hitelessége megkérdőjelezhető.

Ami biztos, hogy a napot a kissé kotnyeles, ámbár jószívű konyhásnéni jóvoltából egy kiadós reggelivel kezdték (ami azért annyira nem volt különleges, ugyanis már a szerk. nem is emlékszik arra, hogy mi volt pontosan). Elmesélték miként telt depresszív két hetük társaik nélkül, hogyan vészelték át az ún. iskola (bizonyos nyelvjárások szerint Alcatraz vagy Con Air) viszontagságait. Ezt követően az ifjú KÖDAK-osok ötleteltek, összeírták, hogy mi jellemez egy tökéletes diáktanácsot, és ezek által miben és hogyan  kell fejlődni. Bár ebben a levegőben nem voltak negatív ionok, mint a csomakőrösiben, valószínűleg a szabadban töltött időt kell okolni a produktív munka miatt, hiszen minden haszontalan dolgot kiűzött a fejükből.

Annak ellenére, hogy nagy kedvet kaptak terveik tökéletesítésére a világmegdöntő szervezet kapcsán, édesapukájuk meg kellett állítsa őket, hiszen a növésben lévő szervezeteknek nélkülözhetetlen a táplálkozás. Egy probléma adódott csupán, amelyet két kotnyeleskedés között közölt velük a konyhásnéni, mégpedig, hogy nincsen kész az étel (rá kellett döbbeniük, hogy nincs mindenhol olyan nagynyomású gáz, mint amilyet elvárnának)(szerk.megj.: annak ellenére, hogy az oroszoktól vesszük azt túlárazva a saját gázunk helyett). 

A csapat azonban nem csüggedett, egy felfújt strandlabdával neki is álltak focizni, és úgy belemelegedtek a játékba, hogy már csak az étel tudta őket elcsábítani. A képzők érkezte előtt még elugrottak egy kis slime utánpótlásért (tudni kell, hogy ez a csodaanyag ragad, és nehéz leszedni akárhonnan is, így hamarabb fogy, mint a közpénz), majd lelkesen ültek be az elsős osztályterembe szervezeti menedzsmentet tanulni mestereiktől. Mindannyian bemutathatták a tanultak alapján diáktanácsaikat, majd megismerhették személyiségeik bugyrait, egy bizonyos teszt alapján (szerk.megj.: az eredmények tudatosítását éles kiáltások és duhajkodás követte).

A nagy munkába megmentést jelentett két váratlan vendég érkezése, akik táplálékot szolgáltattak a kimerült fiataloknak (szerk.megj.: Ábel, Bálint, extrudált kukoricapehely). Ezután újabb agytorna várta őket,hiszen el kellett dönteniük, hogy egy tehetséges lány vagy egy stabilitást hozó diktátor lenne megmentésre méltóbb. A heves polémia során a csapat egyik fele ki lett utasítva a teremből, és hosszas várakozás illetve diplomáciai alkudozás eredményeként engedték csak be őket a kirekesztők az egyeztetésre.  

A már minden megpróbáltatást leküzdő fiatalok belevethették magukat az elmaradhatatlan ún. szociális est rejtelmeibe. 

A hajnal eljöttével a konyhásnéni még utoljára kifejtette véleményét úgy nagy általánosságban mindenről, a csíkiak és brassóiak felszívódtak, és az utolsónak maradottak csak remélni tudják, hogy még látni fogják szeretett törzstársaikat a várt kolozsvári hétvégén…

 

@darabanthnandor

@ambarus_ági

Reklámok

II. KÖDAK hétvége!

Szováta határait elhagyván, még nem is sejtette a 16 ifjú KÖDAK-os, hogy kereken két hét múlva milyen kalandokba fognak belekeveredni Homoródfürdőn, a szellemek tanyáján.

A csapat nagy része már kora délután elfoglalta a 6-os villát, és elkezdte felfedezni a környéket, a társalgást rég nem látott barátaikkal. A paranormális történések sora csak a 3 csíkszeredai megérkezésével kezdődött el, akik jelenlétükkel egy egyszerű kérdésből( ki is takarítson) a szellemidézésig terelték a témát.

Ez mind úgy kezdődött, hogy körbeülvén elszámoltak 1-től 18-ig (volt  egy vendégük Brassóból a hétvégén) és a 14-es számú csapattag a Random.org nevezetű varázslóoldalt ajánlotta a takarítást elvégző fiatal kiválasztásához. A KÖDAK apuka rányomott a gombra és természetesen a 14-est dobta ki az oldal. Ekkor még mindenki balszerencsének titulálta és ennek a felére csökkentése érdekében egy 7-es számért imádkozott a csapat. A következő pillanatokban azonban, mikor a sorsolás a jósoltak szerint történt (és hála egy bizonyos személynek, nem szeretnék nevet mondani csak annyit hogy Á-val kezdődik és gi-val végződik, megtudtuk, hogy a történtek esélye 0.3% volt) már érezte a csapat a sátáni erők jelenlétét.  Hogy meggyőződjenek, egy utolsó próba elé állították az ördögöt, hogy jelet adjon magáról a 13-as közismert  átokszám által. A KÖDAK apuka elhelyezte a földön a telefonját, mindenki körbeállta és rányomtak a gombra. Mindenkinek lefagyott a szürkeállománya és megdermedtek  neuronjai mikor a telefon képernyőjén körvonalazódott a 13-as  szám. (Megjegyzés: Az a bizonyos személy számításai alapján erre 0.02% esély volt.)     ↓így néztünk ki↓

Ezt egy isteni határozatnak vélték, hogy itt az idő szellemet idézni (nem harminc évesen, 2 gyermekkel) és útnak is indultak, azonban két juhászkutya útjukat állta. Itt jött a KÖDAK apuka első próbatétele, mikoris cselédjével, Nátánnal 2v2-ben nekirontottak a kutyáknak. A kutyák keménynek érezték magukat, mit sem sejtve Mátyás (Horváth KÖDAK apuka Mátyás) tarsolyában lapuló paprikasprayről amit véletlenül sem azért hozott, hogy a 16 ifjú  KÖDAK-ost kordában tartsa. Ezután boldogan útnak indultak egy elhagyatott házhoz szellemet idézni, ahonnan 7 db fületlen csészével tértek haza. Már-már gyomorfekélyt okozó stresszük levezetéséért lefekvés előtt toltak egy PING-pong bajnokságot és izgatottan várták a következő napot.

E felejthetetlen éjszaka után, a 16 tagból álló család, apjukkal együtt, készen állt arra, hogy valami értelmessel gazdagítsa tudását, ezért örömmel fogadta messziről jövő ( krónikák szerint a híres Hogwartsból) képzőjüket, ki diákjogokról és tárgyalástechnikáról beszélt ezeknek az igazán érdeklődő, hatalmas tudásvággyal rendelkező emberkéknek.

A képzés után a fiatalok nagyon meglepődtek, mikor MAKOSZ-os rendezvényekhez nem illő módon finomabbnál finomabb ételeket fogyaszthattak. Ezt követően elhatározták, hogy ellátogatnak a Homoródfürdőn található legkülönlegesebb boltba, Boti boltjába, aminek a marketing igazgatóját is el lehetne hívni KÖDAK-os képzést tartani, hiszen hibátlanul végzi a munkáját (minden termékre rá van nyomtatva, hogy Csíki Sör, Székely, vagy Boti).

 Folytatásképpen a délutánjukat a három Csíkszeredából, illetve Szatmárról érkező testvérük bemutatásainak hallgatásával töltötték, viszont a csíkiakban rejlő igazi potenciál akkor bontakozott ki, mikor Zsombi egy hirtelen parasztlengővel a padlóra küldte Dezsőt, a molylepkét.

Erika által megismerkedhettek a csángó nép származásával és csujogtatásaikkal,

   

illetve választ kaptak Dumbledore szexualitásával kapcsolatos kérdéseikre János jóvoltából.

Zsombi az el nem fogyó anime részekről beszélt [néhány már átlépte a Barátok Közt részeinek számát is ( 7000+) ],

valamint Anna a  Grand Budapest Hotel című filmről beszélt, miután mindenki már-már filmrendezőként hagyta el a termet.

Este megünnepelték e sikeres hétvégét és izgalommal tele indultak útnak hazafele, alig várva a következő hétvégét. 🙂

@sidonatan

@juiceee

 

 

JUBILEUMI KÖDAK – ELSŐ HÉTVÉGE

Egyszer volt, hol nem volt, az Isten háta mögött, Szováta egyik csücskében, a narancssárga házon és a csöves fatelepen is túl, a Kerberosz által őrzött Outward Bound élményparkban állt egy magányos jurta. Azonban, egy napon felütötte fejét egy különös új vándor-állatfaj, a XXV. KÖDAK Generáció 16 új egyede, szülőapjukkal és anyjukkal valamint egész háztartásukkal együtt.

Ekkor kezdődött el a különleges természetfeletti események sorozata. A környékbelieknek elsőként az tűnt fel, hogy ez az apró kolónia hogyan képes percek alatt több fazéknyi kaját nyomtalanul eltüntetni (mosogatásra nem volt szükség, a maradékok kenyérrel kimártogatása náluk ősi törzsi szokás).

Nem sokkal ezután, a jurtában megpróbálták öt perc alatt demonstrálni egymásnak különleges képességeiket, mint például, hogy miként lehet helytelenül cipőt kötni vagy biztonságosan trambulinozni a tetőn, aztán aludni tértek.

Szülőapjuk, hogy méltó KÖDAK-osokká váljanak próbák elé állította őket. Első próbatételük a természetüknek ellentmondó magasságokban való páros attrakció bemutatása volt.
(Megjegyzés: Fóbia + magasság + 16 hülyegyerek + apjuk = siker)

Második próbatételük során életveszélyes helyzetbe kerülve cipelték át egymást a lávafolyamon, biztonságos zónába. De csak csendben pulykákat utánozva, hogy ne vonják fel a szomszédos törzsek figyelmét. (Megjegyzés 2. : a krónikák szerint ez nem úgy sikerült, mint ahogy ezt utólag elmesélték).

 

Időközben egy vándor érkezett a hegygerincről,aki próbálta tovább adni tudását a pénzügyekről eme érdekes emberszabásúaknak.

Apjuk harmadik próbatételként azt szerette volna, hogy kitárják szívüket egymás felé, ezzel megnyitva a csillagkaput Csaba királyfi csillagösvényére. (Megjegyzés 3. : egyes, valós történelmi adatok szerint, hat és fél órán át tartott a Mérföldkőnek titulált rituálé).

Másnap azonban felnyalábolták cókmókjaikat, és útnak indultak, Homoród fele, hogy hamarosan újabb kalandoknak nézzenek elébe, ez még nem a mese vége…

@erdelyierika
@mihalyjanos

 

 

DÖKSZAB – 6.NAP

A XXIV. Diákönkormányzati Szabadegyetem végéhez közeledve kevés dolog van, amiben biztosabbak lehetünk annál, hogy a DÖKSZAB részévé válni egy jó döntés volt

A hatodik nap is hozott újat nekünk, úgy médiásoknak, mint szervezőknek, csopvezeknek, no meg persze résztvevőknek. Napindítóként szimulációs játék volt a program, aminek keretén belül a résztvevők az általuk kitervelt rendezvény megszervezésének első mozzanatait kellett végrehajtaniuk: a mindenki által unalmasnak titulált papírmunka részt. Kreatív szervezőink azonban gondoskodtak arról, hogy ne legyen unalmas a játék, ugyanis a rendszer hibáit felnagyítva és egyben kiparodizálva azokat egy életre szóló leckét adtak a csemetéknek. Mostmár tudják, hogy a kérvénybe akkor is bele lehet kötni, amikor már sokadszorra írtad újra, hogy megtörténik az, hogy egyesek különösen értelmezik a szabályokat, hogy ha valakinek nem tetszik amit csinálsz, annak mindig következménye van és hogy senki más nem fog neked segíteni, csak a mindenkori csapatodra támaszkodhatsz. Szponzorlapok mindenhol, itt-ott rohanó résztvevők, a román rendőrség díszpéldányai, ing és orvosi köpeny. Élettel volt tele ma délelőtt is a Debreczi Panzió udvara.

A nap hátralevő részében a már említett rendezvények megszervezésére került sor. Itt már valósággal kicsattant az élettől az udvar. Volt itt minden: elveszett királylány, tánc a vízben és földön, nappal és éjjel, ügyességi és logikai játékok, rohanás és nevetés. Mind a tíz csapat egyben saját magát is megmutatta az általa szervezett program által, így már biztosan állíthatjuk, hogy összeszoktak a résztvevők az itt töltött napok alatt.

Ha kíváncsiak vagytok, mi minden történik még a dökszabosokkal a tábor utolsó napján, tapasszátok kezetek-szemetek a DÖKSZAB médiás felületeire.

DÖKSZAB – 5.NAP

A XXIV. Diákönkormányzati Szabadegyetem felét magunk mögött tudva már biztosak lehetünk néhány dologban. Ilyen például, hogy a reggeli, bárhogy is szeretnénk, nem lesz jobb sohase és hogy nem Lecsó a Lecsó, ha nincs benne legalább egy megjegyzés a konyhásnénik által produkált mennyei fogásokra. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban is, hogy a reggeli felkelés nem lesz könnyebb sohasem, de megéri, mert minden nap tartogat valami finomságot (félreértés ne essék, itt az élményekre gondolunk).

A mai nap egyik fogása a vitakör volt, ahol a résztvevők több témában is érvelhettek az álláspontjuk mellett. Terítékre került a szavazati jog korlátozása, a magyar-roma különbségek és hasonlóságok, de az is felvetődött kérdésként, hogy a városiak vagy a vidékiek járulnak-e hozzá jobban a társadalom fejlődéséhez, illetve hogy legalizálni kellene-e a marihuánát Romániában, avagy sem.

Elkészült végre a nagy dökszabos csoportkép is. A procedúráról csak annyit, hogy egyre inkább értelmet nyer a DökSzab látástól vakulásig kifejezés (aki nem lett volna jelen az ominózus esetnél, azzal föltétlen közölnünk kell, hogy természetesen a nappal szembehunyorgó százakárhány ember lett lencsevégre kapva).

Délután aztán, ahogy azt Rajmi ajánlotta nekik, bekoszolták magukat a résztvevők. A sport játékok igazán kihozták mindenkiből a versenyszellemet, ugyanis megtalálhatóak voltak a fák tetején, vagy a ház alatt, a fűfoltok és az esések pedig senkinek nem tudták kedvét szegni. A csoportvezetőket és a szervezőket sem kell félteni, zengett a tábor a szurkolástól.

A sok kiabálás után azt várná az ember, hogy lecsendesednek egy kicsit a kedélyek, de itt egyáltalán nem ez történt. Az érdekképviselet tréningesek ajándékát, a már-már mannaszámba menő almákat elfogyasztva a vitaminnal feltöltődőtt dökszabosok ismét megörvendeztették magukat egy spontán közös tánccal.

Az egésznapos pörgés-forgás után már csak egy feladat van hátra a mai napból: a csapatok arculati anyagainak elkészítése.

Ha kíváncsiak vagytok, milyen finomságokat tartogat még az idei DökSzab, ne féljetek be(ma)koszolni Ti se kezetek-szemetek és figyeljétek továbbra is a beszámolókat!

@peterkati

 

DÖKSZAB – 4.NAP

A résztvevők álmosak, a csoportvezetők pörögnek, a szervezők dolgoznak, a médiások alszanak. Egy újabb olyan reggelre ébredt a csomakőrösi csipet-csapat, amikor a dolgok a már megszokott kerékvágásban folynak. Apropó megszokott kerékvágás, természetesen ez alatt azt értjük, hogy a reggelek egyformák, a nap többi részében pedig minden és mindenki megbolondul.

Pontosan ez történt ma is, amikor a Dökszab népe falu tour-ra indult, hogy birtokba vegyék az előző este a maffiától megszerzett területüket. A csomakőrösiektől kapott szíverősítőktől hajtva igyekeztek teljesíteni a feladatokat, amikkel a sors (vagy inkább a kreatív szervezőcsapat) áldotta meg őket. Volt itt minden (is): kaszálás, szekerezés, Gangnam style-ra táncoló öreg néni, tehénfejés, Dögszag példányok a jövőből, de persze a lassan már megszokottá váló medencébe ugrálás is.

Lehet ezt még tetőzni?

Hát persze, hogy lehet. Méghozzá egy hatalmas tábortűzzel, énekléssel, ölelésekkel és rengeteg mosollyal. Ez egy tökéletes recept a boldogsághoz. A lassan megboruló (erdőből lopott) faágak mellett megfért egymás mellett csillag, fecske, bájolás és pokolrajutás, pálinkaszerelmünk és a sárga citromfánk is. Elvégre mi egy vérből valók vagyunk.

Na de aztán még ezt is lehet tetőzni?

Persze hogy igen, ez már Dökszab specialitás: amikor már azt hinnéd, hogy az est további részében nem történik semmi újdonság, akkor szerzel egy életreszóló élményt. A csapatok bemutatták a zászlókat meg a himnuszokat, amiket ők fabrikáltak saját maguknak a nap folyamán. Nos, büszkék lehettek magatokra, résztvevők, mindenki szája tátva maradt az eredményeket látva és hallgatva. Nem volt hiába az a sok tapsvihar, rengeteg áll koppant az étkező padlóján (legalább így, ha már a menü miatt senkinek nem esett eddig le az álla).

További élményekért és azok megtetőződéséért figyeljetek továbbra is minden dökszabos-médiás felületet!

@peterkati

DÖKSZAB – 3.NAP

Immár a harmadik napra virradt a XXIV. Diákönkormányzati Szabadegyetem. A gyanútlan résztvevők a háttérben körvonalazódó eseményekről mit sem sejtve meneteltek csoportmunkára a reggeli fáradtságot súrolgatva ki a szemükből. Mindeközben a maffia már elkezdte megszállni Csomakőröst. Folyamatosan nyomták a gépek a pénzt, a csempészek felvették a rendeléseket, a Don pedig zselézte a haját.

Délután hét órára már berendezkedtek a tehetős alvilágiak. Kezdődhetett a játék. A konyhásnénik szegényesen, de annál nagyobb szeretettel készített szendvicseitől hajtva rohantak a csemeték standtól standig, így próbálva dökönként közelebb juttatni a csapatukat (mert már nem csak egyszerű csoportokról, hanem csapatokról beszélhetünk) a megoldáshoz.

Szerencsejáték, csempészek, fegyverek, utcalányok. Az árnyékban összeesküvés-elméletek szövődtek, a medencében sem úszkált többé magányosan az úszógumi, a maffia tagjait pedig mindig kifizetődő volt magasztalni. Taktikázás, elsuttogott feladatok, rap battle, titkok. A csapatok a sötét oldaltól soha vissza nem riadva vették az akadályokat és teljesítették a feladatokat, hogy a galléros családról információkat szerezhessenek.

Nos, hatalmas gratuláció nekik. A maffia elbukott, Csomakőrös ismét a dökszabosoké. Ha kíváncsiak vagytok, mi minden történik még ezen a verítékkel megszerzett földön, lapozgassátok legalább akkora figyelemmel a Dögszagot, mint amekkorával a hamis dököket próbáltátok kiszűrni a valódiak közül!

@peterkati