Kinzóan hosszúnak tűnt az az időintervallum, amely alatt nem lehetett offline rendezvényeket tartani, de végre az önmagukat fejleszteni vágyó középiskolások összegyűlhettek Vársonkolyoson, a tavaszi OKH keretein belül. Volt aki még éjszaka, vagy hajnalok hajnalán indult útnak, hogy időben elérhesse az áhított uticélt, de persze akadt olyan is, akinek mindössze két órájába került odáig keveredni. A regisztrációs időt okosan kihasználó emberek máris nekifogtak ismerkedni, rég nem látott jó barátok és újak találtak egyaránt egymásra. Az utolsó néhány ember megérkeztével a hivatalos megnyitóra invitált bennünket a MAKOSZ elnöksége. A járványügyi előírásoknak megfelelően a társaság két csapatra lett osztva, a hétvége folyamán ilyen felállásban vettünk részt a legtöbb tevékenységen. Az informatív részt egy gyors vacsoraszünet követte, amely a legtöbbünknek igazán jól fogott.
Bihar megyei házigazdáink, a MAKET ismerkedős, szórakoztató játékokkal készült számunkra. Először az egész hétvégés játékokat magyarázták el, majd szó szerint fény derült arra, hogy kik a macska illetve kutya szimpatizánsok, persze ez kiegészült átlagos információkkal megunkról, na meg ,,Van egy kutyám, de úgy néz ki, mint egy macska.’’ mondatokkal. Ha ngyon ügyes kerítők voltunk, mindössze pár perc alatt lebonyolíthattunk akár 11 randit is, és 1-1 perc beszélgetés után örömmel könyvelhettük el, hogy legalább egy témát sikerült kiveséznünk újonnan megismert társainkkal. A szánk járt ezen a ponton már eleget, úgyhogy pont ideje volt egy néma, mutogatós játéknak, amely során az egyezményes jelek segítségével majdnem sikerült megfejtnünk egymás nonverbális kommunikációját. Hol a gödör alakult át vadállattá, hol a kedves, idős néni vált a szabadság szimbólumává, de abban mindenképpen megegyeztünk, hogy mi lesz a programunk reggel nyolckor. Aztán ugyanezt letisztáztuk, immár a mókát és kacagást magunk mögött hagyva. Szép lassan nyugovóra tért a pereputty annak tudatában, hogy a szombati nap korán kezdődik majd.
Egyeseknek a fél nyolcas ébresztő is túl korai volt, míg mások abban az órában már javában rótták a köreiket reggeli edzés gyanánt. Végül a reggeli és néhány nehezen-kelő ember esetében a kétségbeesetten gyors készülődés után az első csapat részt vett Téglás Rezső képzésén, míg a második csapat Gaudi Zsófinál kezdett. Rezső képzésén többszörösen le lettünk nyűgözve, ugyanakkor rengeteget tudhattunk meg különböző tanulási technikákról. Még azt is megtanultuk, hogyan nyerjünk meg egy kilátástalannak tűnő fogadást. Az ebédszünetet jó hangulat övezte, előkerültek különböző kártyajátékok, illetve a sakk nagy szakértői is egymásnak feszülhettek. Ezt követően a két csoport helyet cserélt. Gaudi Zsófi képzésén belül kiléptünk a konfortzónánkból, ismét új dolgokat tanulhattunk egymásról, de leginkább magunkról. A nem túl táncoslábú egyének egy társuk segítségével elsajátították az általuk elnevezett ,, felszedek minden 16 éves lányt a buliban’’ banálisnak tűnő táncmozdulatot, amellyel egy jó ideig büszkélkedtek még.
Az este folyamán ismét újabb csapatokra lettünk felosztva, hogy 10-10 percben elmélkedhessünk az egyetem, a pénz, a női-férfi egyenlőség fontosságáról, illetve a világról, amely 15 év múlva vár majd ránk. Ezek után sor került a rendezvény hivatalos lezárására, így a szabad program egérutat nyert magának. A jó hangulat továbbra is garantált volt, ám sokan nem bírták a gyűrődést, és lefeküdtek. Ezzel sajnos megfosztották magukat a hiperaktív kolozsváriak rögtönzött musical koncertjétől. Végül a társaság több, mint fele elhagyta hétvégi szállását a reggel hétkor induló vonattal, de a többiek sem maradtak már sokkal többet ott. Köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk egy ilyen kaliberű rendezvényen! Hajrá MAKOSZ, hajrá MAKET!
Köszönjük szépen Komoróczy Grétának az összefoglalót.
