IV. KÖDak hétvége-Brassó

Szerintem mondanom se kell már, hogy mennyire csodás is volt a hétvégénk, viszont nem volt minden makulátlan. Valaki hiányzott. De hogy hogyan is telt a kis törpe család hétvégéje? A továbbiakból kiderül. 

A kis család kissé irányt vesztve Bihar helyett Brassót tűzte ki meghódítandó céljának. Néhány törp tesó úgy döntött megvicceli társait azzal, hogy lemaradtak a vonatról. Volt is szomorkodás, viszont hamar kiderült, hogy a vonaton ülve tartanak negyedik állomásuk felé. 

  Közelebb lakó tesóink már hamarabb is bementek 1-2 órával és egy ínycsiklandó kávé mellett várták társaikat. Miután nagyjából mindenki megérkezett egyesek elmentek törpe energiaforrást venni, a többiek a helyszínre siettek. Csingiling egy kicsit elszámolta magát s míg tesói vártak rá, ő az internet segítségével vett részt az első programon. Hamar kiderült, hogy Törpilla a tevék között nyaral és csak online fog majd velünk lenni.

  A hétvégét egy személyes körrel kezdtük, amelyen rekord idő alatt sikerült mindenkinek beszámolnia a hetéről. Ezután folytattuk a  mérföldkövet, mellyel mostmár elértünk háromnegyedig. Törpilla mindezen eseményeket az okos kütyüjéről követte. Az idő hamar el is repült és fáradtan zuhantunk az ágyba, hogy frissek és üdék legyünk másnap. 

  A finom reggeli elfogyasztása után, siettünk is a nappaliba, ahol egy Leadership képzésen vehettünk részt amit Kovács Attila tartott. Az agytágító hasznos volt, hiszen megtudhattuk, hogy ha van 3 opciónk melyből ismerünk egyett akkor a maradék kettő közül 66% az esély arra, hogy nem nyerünk piros Ferrarit. De ez mellett tanulhattunk arról is, hogy mi a különbség a vezető és a fönök között. Az előadás hamar eltelt, és szaladtunk is ebédelni. Ha valaki nem tudná, akkor mondom, hogy KÖDakéknál nem egyszerű az evés, hiszen hol koncertek vannak orrfuvolával, hol pedig bajnokságok amelyeken az nyer aki több villával kap el egy almát. A bajnokság lejárta és a magán koncert vége után érkezett is a kiadós ebéd. 

  Miután mindenki jól megtömte a bendőjét kezdődött is egy olyan program, mely előkészületéhez sok idő kellett. A feladat az volt, hogy nevezzük meg egymásban a jót és a rosszat. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű egy ilyenfajta feladatot megcsinálni, ha egy családról van szó. Mindeközbe a törp tesók Törpapa és brassói hugicájuk meglepetését szervezték. Miután sorra került az utolsó tesó is, néhány törp lesietett a konyhába, hogy a meseszép tortát elvegyék illetve előkészítsenek evőeszközöket. Törp tesónk beszéde alatt jelzést adott, hogy hamarosan végez így a Hargitai tesóka, nem feltűnő módon egy késsel iparkodott be a szobába. Törpapa belekezdett egy új gondolatba. Mondandója igazán fontos volt, így rá se hederített; de hamar követte az egyik Kovásznai tesó is a tortával a kezébe és énekelve. Az énekbe mindenki belekapcsolódott, Törpapa és törp hugica pedig meghatódva vették át ajándékaikat. 

A boldog pillanatok után, Törpapa előhozott egy mágikus kalapot, melyből mindenki kellett húzzon egy cetlit. (Mely jelentősége a következő hétvégén fog kiderülni). A második este is hamar elillant.

 Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan szalad az idő ha jól érezzük magunkat! Szomorú belegondolni abba, hogy e csodás hétvége az utolsó előtti volt; utolsó előtti de emlékezettel teli. Soha el nem feledjük s hiszem, hogy Brassó is vígan fog emlékezni ránk a XXVIII. KÖDAK generációra. De mielőtt bárki elcsüggedne, van még egy utolsó hétvégénk. Hamarosan vége is a mesénknek, de addig is találkoztunk a következő hétvégén! 

~Kristály

III. KÖDak hétköznap

Sztána

Az előző két hétvége után, mondanom sem kell, hogy most is fergetegesen szórakozott, sokat tanult a tizenhat fős törpe csapatunk és természetesen Törpapa is. Azt, hogy ez a “hétvége” mit nyújtott számunkra, szavakkal kifejezni képtelenség. Olvassátok figyelmesen, milyen emlékek vésődtek Sztána pici gombaházának falaiba. 

Ha vannak türelmetlen lények a földön, a törp tesókra biztosan illik a jelző. Egyesek már egy nappal hamarabb Kolozsvárra siettek, mások az éjjel közepén vonatútra adták nyakukat, hogy hosszas órák után közösen utazzanak a helyszínre. Ám nem mindenkinek ennyire játék és mese az élet. Akadt egy társunk, aki elszámolva az időt, le is maradt a vonatról. Szerencse, hogy Törpapa a segítségére sietett és fuvart biztosított neki. 

Egyikünk megjegyezte, hogy igazán érdekes hely ez a Sztána, hiszen nincs iskola, de aszfalt az van.

Ahogy az apraja-nagyja megérkezett, bele is kezdtünk első esti programunkba. Közel négy órán keresztül hallgattuk azt, hogy ki-mit csinált abban a két hétben, míg nem találkoztunk. Kiderült, hogy Kovászna megye egy kicsit illegálisan működő hely és nem kell 18 legyél, hogy akármit a nevedre irass. Elég sokszor hallottuk Törpapa szájából: “de ti nem érzitek, hogy ez nem jó?”.

Arra a következtetésre jutottunk, otthon is jó de legjobb KÖDakon! 

Rögtön ezek után betekintést nyerhettünk 5 szorgos törpike, igazán érdekfeszítő előadásába. Megtanultuk többek között a kézfogás etikettjét és első benyomás alapjait, beszéltünk az elméletben Micimackó szereplők mögé bújtatott mentális betegségekről. Hallottunk a disszociatív személyiségzavarról és annak tüneteiről, a zene gyógyító, építő hatásairól majd végül de nem utolsó sorban az eszméleti állapotokról. Ezen csodás este margójára mind a tizenheten megmártóztunk Sztána legvagányabb dézsájában.

Másnap egy kiadós reggeli után kezdődhetett is a napunk egyik legizgalmasabb pontja, a képzés. Könczey Elemér agytágítójának hála, olyan grafikai és brand-ügyi témákba áshattuk bele magunk, amit nem is képzeltünk volna.

Az ebéd után következett az utolsó programunk. Mivel Törpapa úgy érezte, már összeszokott a kis csapat, ez a program a mérföldkő volt. Ami ott elhangzott, maradjon inkább a mi kis titkunk. De azért nem félek kihangsúlyozni, hogy házasodjatok olyannal aki sikeres lesz, és a felsorolást mindig magaddal kezdd, azaz a legnagyobb pozícióval. Egyesekről elég egyszerű egy rossz tulajdonságot mondani, másnál sajnos nehéz választani. A hosszantartó beszélgetések eredményeként, nagyon meleg lett a teremben, ezért friss levegőért esedezve kinyitottunk egy ajtót, amely az udvarra vezet. Nem is gondoltunk arra, hogy kint bizony sokan vágyódnak meleg környezetbe. így vágyódott az esténk fénypontjába kerülő jószág, aki nem restellt bejönni a tárt ajtón. Az a kutya, bár barátokat szerezni jött, mi enyhén szólva megijedtünk tőle.

Hogyha bárki azt hinné, itt vége a történetnek, el kell szomorítsam. Miután a társaság fele átlépte a mérföldkövet, mindenki sietett, hogy gyorsan elkészülve meglephesse tesókáit. Úgy bizony, beöltöztünk…de nem akárhogy. Ha már Halloween, ne maradjunk ki belőle. Minden kis törpe, egy disney karakter. Volt ott Aladdin, Csingiling, Ariel, Woody, Stitch, Micimackó vagy  Pán Péter stb..

Sztána pici gombaháza mindig boldogan fog emlékezni a XXVIII. KÖDAK generációra és nem felejti el, miként telt a harmadik “hétvége”. Mi sem felejtjük el egymást és a közös emlékeket soha.

Találkozunk a következő hétvégén!

~Nonolino

II.KÖDak hétvége-Bethlen

Kis csapatunk tagjainak ezen a hétvégén is sikerült összegyűlniük. Voltak most is különféle megoldások az utazásra. Néhányan vonattal,  mások két keréken, de voltak akik taxiban bulizva érkeztek meg a bethleni Nobila panzióba. Ez a kis mézeskalácsház adott helyszínt a rengeteg kalandnak, ami velünk történt. Hargitai, Brassói és Kovásznai testvéreink német tudásukat mutatták meg Bethlen városában, majd a tesóikra várva kávéztak egyet, végül elindultak gyalog a piros bicikliutat követve. Olvassátok figyelmesen, de azt ami ott történt szinte szavakba sem lehet önteni.

Mikor mindenki megérkezett és elfoglaltuk a szobáinkat, végre sikerült összegyűlni a lenti kedves kis teremben, ahol a hétvégi események nagy része zajlott. Mindenki elmesélte, mi minden történt vele abban a hosszú-hosszú két hétben, amit egymás nélkül töltöttünk. Mindenkinek volt valami izgalmas története. Például egyikünknek bérmálkozásra készülve naponta szólt a jelzés a telefonján, hogy imádkoznia kell. 

A személyes kört a bemutatók követték. Három tündér mutatta meg a témát, ami a leginkább foglalkoztatja. Hallottunk a kollégiumi élet gyönyöreiről, az univerzum 12 törvényéről és kiderült, hogy talán tényleg létezett Atlantisz elveszett városa. A megadott idő 15 perc volt, de olyan sok érdekes dologgal kápráztattak a bemutatók, hogy észre sem vettük az idő múlását. Végül nagyon jó témákhoz lyukadtunk ki, mindenki ellazult és egymás hegyén-hátán, földön feküdve hallgattuk, mit mond egy-egy társunk. A beszélgetések alatt valahogy, senki se tudja, csak adogattuk körbe a ködak apukánk fuzetea-ját, és lassacskán elfogyott…9 liter. 

Nálunk az a szabály, ha előkerül valami rágcsa, finomság onnantól kezdve az már köztulajdon. Így fogyott ki a kis csapatunk étel és innivaló felhozatala fél nap alatt. A kávéfőző szinte folyamatosan valaki keze alatt zakatolt, mosogatni viszont annál kevesebben álltak oda.

Reggel egy fazéknyi virsli mellett szundikált Hargita, hiszen ahogy a mondás is tartja, aki korán kel, csúszós caroli virslit lel! Reggeliztünk, majd apukánk emlékezetett minket, hogy már megint szét vagyunk esve. Kis késéssel, de elkezdődhetett az első képzésünk. Ambarus-Egyed Ágnes mesélt a szervezet pénzügyeiről, hogyan kell tervezni és mi a különbség a számla illetve a fizetési bizonylat között. 

Mire megérkezett az ebéd, már mindenki szeme kopogott az éhségtől. Gyorsan megebédeltünk. Később Olcsvári Péter tartott nekünk előadást a Makosz történelméről. A nagyon érdekes és hasznos információk mellett, rengeteg történetet hallottunk, amin majd megszakadtunk a nevetéstől.

Egy kis szünet után megint egy helyre került a csapat. Feladatot kaptunk. Jussunk ki a sivatagból. Maradjunk? Menjünk? Túléljük? Mit viszel magaddal? Négyes csapatokban beszéltük meg, hogyan tudnánk túlélni a 42 fokos melegben, ámbár éjszaka rettenetes hidegben. Ez még egyszerű volt. Két csapat összeolvadt és úgy is döntenünk kellett, ez már izgalmasabb volt. De a kemény dió ez után következett, 8 ember 8 emberrel szemben. A két csapat teljesen más logikával állt neki az esettanulmánynak. Egyik menni akart, a másik maradni. Volt hangoskodás, pörgős érvelés. Mindenkinek próbára tette a türelmét. Mindenki egy oldalon állt majdnem, de az egyik testvérünk makacsul és kitartóan kitartott amellett, hogy el kéne indulni a sivatagban. Nagy győzködések után 5 óra alatt dűlőre jutottunk. Arra is rájöttünk a 3 órás vita után, hogy július 20-a nem létezik. Rengeteg hasonló okosságra derült fény a hétvégén, amit nem restellünk nyilvánosságra hozni: “a filozófusoknak nem szabad hinni”, ” aki megy az halad” vagy, hogy 8²=16.

Fantasztikusan telt ez a hétvége, azonban még szinte az éj leple alatt, a vasárnap hajnali vonattal a testvéreink háromnegyede el kellett induljon. Kihalt, majdnem üres maradt a mézeskalácsház. Már csak az apró morzsák maradtak hátra, amit el is fogyasztott a hátramaradt 4 láncszem. 

Ha még maradtunk volna, a mi mesénk is tovább tartott volna! 

~by Csingiling

I.KÖDak hétvége -Szováta

Mielőtt még úgy istenesen belekezdenék a beszámolóba, elárulnám, hogy nem akármilyen hétvége volt. Élménydús, tanulságos, élettel és jókedvvel teli, de legfőképpen, egy örök élmény. Olvassátok hát az első KÖDak hétvége akár mesébe is illő történetét.

Csipet csapatunk a nagyvilág különböző pontjaiból útnak indulva egy percet sem vesztegetett, és már az utazást is úgy oldotta meg, mint senki más. Brassó és Hargita, mivel igen kíváncsiak voltak a tájra, olyan busszal utaztak, amelynek ajtaja minden kanyarban legalább akkorára nyílt, hogy ezt megcsodálhassák. Mások a pakolási szokásaikkal nyűgözték le társaikat: nem hiszem, hogy sokan tudják, de ha karácsonyi csomagolószalaggal kötöd át a csomagjaid, azok az ünnep csodájának köszönhetően be fognak férni a táskába, akármilyen lehetetlennek tűnik is ez. Ha pedig már a táskatalálásnál gondod akad, mi azt tapasztaltuk, hogy nagyjából három-négy szatyorban minden csomag elfér, és lehet, hogy ennek köszönhetően, még kolozsvári alter lánynak is felvesznek. Végül pedig, tanuljatok az egyik pórul járt tesónk hibájából, és ne szégyelljetek annyi dolgot hozni, amennyi csak eszetekbe jut, és úgy megtömni a legnagyobb táskát, hogy dudorodjon, mert biztosan pont arra lesz szükség, amit otthon hagytok.

Első esténk egy pontosan tizenhárom perces késéssel vette kezdetét, amit nem felejtettünk el naponta ezek után többször is megemlíteni Ködak apukánknak. Egy adag ölelkezés, felvételire visszaemlékezés, és a jövőbeli bosszú kitervelése után elfogyasztottunk egy igazi fáradt vándorhoz illő kiadós vacsorát, amely közben szerencsére befutott a legtávolabbi tesókánk is. Ez egyértelműen az apukánk által gondosan megtervezett programok kezdetét jelentette, amihez hipp-hopp hozzá is láttunk. 

Az első programpont, természetesen, a bevásárlás volt, egy kis élő könyvtárral megspékelve. Hallhattunk a Máltáról, egyesek cukrászhajlamairól, a görög mitológia legsötétebb titkairól és sorolhatnám nagyon-nagyon sokáig a különleges témák sorát. Hadd mondjam el, minden a legeslegnagyobb rendben ment, ameddig apukánk úgy nem döntött, hogy ő bizony üvegben árult üdítőt szeretne inni aznap este. Volt ott csörrenés, loccsanás, sikítás és fehér cipő siratás is, de olyan történet született, amit biztosan nem felejtünk el még egy ideig. Visszaérve kezdődhettek is a körben ülős programok: persze a székek rendezésénél hallottuk egyszer-kétszer, hogy “Szét vagyunk esve!”, de mind tudtuk, hogy ez nem lehet igaz, mert még apu is mosolyog ahogy a szorgos tesókákat nézi. Ezek után kiderült, hogy a kezdeti ijedtség ellenére, hogy öt teljes percet kell beszéljünk szerény önmagunkról, mindenki legalább tízszer ennyit tudott volna. Kiderült, hogy egyesek szeretnek mindig kortársaik előtt járni, hogy Cipő és Zokni mindketten lányok, és még sok más titokra is fény derült, ami közelebb hozott minket egymáshoz, és megunhatatlanná tette a több órás beszélgetést.

Másnap reggelre olyan dolgokat is megtudtunk egymásról, amelyeket igazán nem volt honnan sejtsünk sem. Kiderült többek között, hogy ha valaki szeretne borzasztóan idegesítő emberrel aludni, akkor ezt megteheti Hargitával: vagy beszél álmában, vagy annyira mélyen alszik, hogy nem hallja meg az ébresztőjét, de persze mindenki mást felébreszt. Apu húsz percig tusol Dzsudló számokra, habár meri állítani, hogy csak a tusoló hibája volt ez a félreértés, s csak ennek letisztázása után megy felkölteni drága, szeretett gyerekeit. Na de mindezen érdekességek ellenére egy mennyei reggeli után, ahol minden volt, amit csak egy éhes Ködakos kívánhat, el is kezdődött a tanügyi képzés, Ferencz Salamon Alpár előadásában. Megtudhattunk, hogyan is születnek a döntések, hogy hogyan próbálunk meg egyre modernebb, és nyugati stílusú oktatást bevezetni, és, hogy hogyan haladunk szinte az ellenkező irányba. Felfedeztük a rendszer előnyeit,  hátrányait, és képzőnk nem felejtett el rámutatni: rajtunk is áll, hogy mi lesz a jövőben, mi is hozhatunk változásokat. Ebéd után ismét nagy kihívásba vágtuk a fejszénk, de szerencsére a nap legnagyobb sikertörténetét sikerült megírnunk: a tesókák mint egy igazi jó család, együtt számoltak el becsukott szemmel, egyesek félálomban, egyesek a szék alatt, vagy egyszerre három széken 100-ig, egyesével, minden számot csak egyszer kimondva. Miután sikerült a játék alatt összhangot alkotni, és közös örömkiáltásokkal boldogítani Szováta lakóit, következhetett a második boltos utunk, amelyen apu nem felejtett el sürgős megbeszélést összehívni a helyi üzlet üdítő részlegén, hogy biztosan mindenkinek megfeleljen az aznapi menü. Hazaérve folytattuk kedvenc szokásunkat, miszerint 7-8 személy helyett 12-en utaztunk a lifttel, avagy hőlégballonnal, ahol a lehető legművészibb képek készültek utazásainkról. 

A második reggel egy kicsit nehezebben indult bár, a szorgos csapat mégsem felejtett el mindent feltakarítani, megjavítani az esetleg eldugult kagylót és időben elhagyni a szállást. Ezek után természetesen még legalább két órán keresztül integettünk a konyhás néniknek az ablak külső oldaláról, sőt, egyesek annyira megszerették a várost, hogy egész napjukat ott töltötték egy autóra várva. Miután felfedeztük magunkban az influenszer vénát, az úton hazafelé össze lett számolva, hogy a Ködakosoknak pontosan hat kicsi elf segített a túlélésben, akiknek ezúttal is nagyon köszönjük, de a törött üvegek érdekében kérjük, hogy legközelebb még többen jöjjenek szerencsét osztogatni! De persze, egy percig sem panaszkodunk, mert másnap hajnalig minden kis kalandor szerencsésen, s nagy mosollyal az arcán tért haza, tudva, hogy már csak tizenkettőt kell aludni a következő találkozásig :)).

✒:Lalomicaa

XIX. OKH

Kinzóan hosszúnak tűnt az az időintervallum, amely alatt nem lehetett offline rendezvényeket tartani, de végre az önmagukat fejleszteni vágyó középiskolások összegyűlhettek Vársonkolyoson, a tavaszi OKH keretein belül. Volt aki még éjszaka, vagy hajnalok hajnalán indult útnak, hogy időben elérhesse az áhított uticélt, de persze akadt olyan is, akinek mindössze két órájába került odáig keveredni. A regisztrációs időt okosan kihasználó emberek máris nekifogtak ismerkedni, rég nem látott jó barátok és újak találtak egyaránt egymásra. Az utolsó néhány ember megérkeztével a hivatalos megnyitóra invitált bennünket a MAKOSZ elnöksége. A járványügyi előírásoknak megfelelően a társaság két csapatra lett osztva, a hétvége folyamán ilyen felállásban vettünk részt a legtöbb tevékenységen. Az informatív részt egy gyors vacsoraszünet követte, amely a legtöbbünknek igazán jól fogott.

            Bihar megyei házigazdáink, a MAKET ismerkedős, szórakoztató játékokkal  készült számunkra. Először az egész hétvégés játékokat magyarázták el, majd szó szerint fény derült arra, hogy kik a macska illetve kutya szimpatizánsok, persze ez kiegészült átlagos információkkal megunkról, na meg ,,Van egy kutyám, de úgy néz ki, mint egy macska.’’ mondatokkal. Ha ngyon ügyes kerítők voltunk, mindössze pár perc alatt lebonyolíthattunk akár 11 randit is, és 1-1 perc beszélgetés után örömmel könyvelhettük el, hogy legalább egy témát sikerült kiveséznünk újonnan megismert társainkkal. A szánk járt ezen a ponton már eleget, úgyhogy pont ideje volt egy néma, mutogatós játéknak, amely során az egyezményes jelek segítségével majdnem sikerült megfejtnünk egymás nonverbális kommunikációját. Hol a gödör alakult át vadállattá, hol a kedves, idős néni vált a szabadság szimbólumává, de abban mindenképpen megegyeztünk, hogy mi lesz a programunk reggel nyolckor. Aztán ugyanezt letisztáztuk, immár a mókát és kacagást magunk mögött hagyva. Szép lassan nyugovóra  tért a pereputty annak tudatában, hogy a szombati nap korán kezdődik majd.

            Egyeseknek a fél nyolcas ébresztő is túl korai volt, míg mások abban az órában már javában rótták a köreiket reggeli edzés gyanánt. Végül a reggeli és néhány nehezen-kelő ember esetében a kétségbeesetten gyors készülődés után az első csapat részt vett Téglás Rezső képzésén, míg a második csapat Gaudi Zsófinál kezdett. Rezső képzésén többszörösen le lettünk nyűgözve, ugyanakkor rengeteget tudhattunk meg különböző tanulási technikákról. Még azt is megtanultuk, hogyan nyerjünk meg egy kilátástalannak tűnő fogadást. Az ebédszünetet jó hangulat övezte, előkerültek különböző kártyajátékok, illetve a sakk nagy szakértői is egymásnak feszülhettek. Ezt követően a két csoport helyet cserélt. Gaudi Zsófi képzésén belül kiléptünk a konfortzónánkból, ismét új dolgokat tanulhattunk egymásról, de leginkább magunkról. A nem túl táncoslábú egyének egy társuk segítségével elsajátították az általuk elnevezett ,, felszedek minden 16 éves lányt a buliban’’ banálisnak tűnő táncmozdulatot, amellyel egy jó ideig büszkélkedtek még.

            Az este folyamán ismét újabb csapatokra lettünk felosztva, hogy 10-10 percben elmélkedhessünk az egyetem, a pénz, a női-férfi egyenlőség fontosságáról, illetve a világról, amely 15 év múlva vár majd ránk. Ezek után sor került a rendezvény hivatalos lezárására, így a szabad program egérutat nyert magának. A jó hangulat továbbra is garantált volt, ám sokan nem bírták a gyűrődést, és lefeküdtek. Ezzel sajnos megfosztották magukat a hiperaktív kolozsváriak rögtönzött musical koncertjétől. Végül a társaság több, mint fele elhagyta hétvégi szállását a reggel hétkor induló vonattal, de a többiek sem maradtak már sokkal többet ott. Köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk egy ilyen kaliberű rendezvényen! Hajrá MAKOSZ, hajrá MAKET!

Köszönjük szépen Komoróczy Grétának az összefoglalót.

III. KÖDUCK hétvége – Kolozsvár

Ahogy a mondás tartja: Három a magyar igazság. Ez a mostani hétvégénken is bebizonyosodott, mivel a csapat egy része végre egy kedves nénikétől (fogjuk rá) vehette meg a vonatjegyét, hogy eljusson a III.KÖDAK hétvégére Kolozsvárra. Egy kellemesen eltöltött vonatút után a csapat eljutott Kolozsvárra, ahol ki-ki gyalog, ki-ki Lime-al érkezett meg a szállásra. (Innen is látszik kik az igazi sportemberek). A csomagok terhétől megkönnyebülve, felfedező útra indultunk, lássuk milyen szép ez a Kolozsvár, bár mi nem laktunk a Szamosnál. Csalódás ért bennünket, mert kilenc zárosát sajnos még a Fellegvárból sem találtuk meg, csak a Carrefourt. A kis sétánk után, sikeresen összefutottunk Kolozsvárral a Heltai előtt, ami nem csak jó korházias hangulatot, de még apukánk büszkeségére egy jó csapoltsör reklámot is biztosított. Rövid Emergency Meeting után, a crew elment beszerezni a túléléshez szükséges dolgokat. Már két lépésre a szállástól fény derült az Impostor kilétére aki nem viselt maszkot, viszont kommunikációs készségeinek köszönhetően, a rendőrbácsi csak egy avertismenttel ajándékozta meg őt.

Személyes pénzügyeink elrendezése miatt, a  város hírhedt bevásárló központjába tévedtünk, a Sorába, ahol feljegyezendő, hogy a műanyag poharak igen drágák(!). A casual polisztiréndobozos vacsora után, mindenki elmesélte, milyen veszélyekkel jár egy fogorvosi látogatás (khm oxigénes víz), a skateparki kaland, valamint a receptet ahhoz, hogyan járj be egy éjszaka alatt három települést egy hivatlan részvételért egy idegen majoratján. Eddigi ismereteink bővítésének érdekében Tibi testvérünk beavatott Vitéz Nagybányai Horthy Miklós életébe, Gáspár (profi fotósunk) jóvoltából a Tungusz meteorit „rejtélye” már kevésbé maradt rejtély számunkra, és végül, de nem utolsó sorban egy igazi fashion icon munkásságáról mesélt Annamari. A bemutatók befejezése után, meglátogatott minket a tág rokonság. Ezt a nagy családi összejövetelt a kapus megzavarta (pedig apukánk nagyon ügyes és csendes gyerekeknek vall minket), aminek egyetlen jó oldala az, hogy másnap reggel frissek és üdék voltunk.

Másnap a jó pate de pasăre elég erőt adott Kádár Magor benyomásmenedzsmentről tartott képzéséhez, amely során megtudtuk ha másodikosan őzike a profilképed, vagy látszolagosan a Twilightért és H2O-ért rajongsz nem szégyen, valamint megtanultuk a mellkép helyett alkalmazandó szakszavakat. Ebéd után Bone Leventétől, a Rhédey Café chefétől, megtanultuk, hogyan kell vezetni egy csapatot, hogy az a bizonyos ebéd el is készüljön. Ez az utóbbi képzés csupa jókedvet öntött belénk. 

Vacsora után életek felett itélkeztünk, ami alatt érdekes módon, olyan problémákba ütköztünk, mint eldönteni, hogy egy kommunista ember élete a fontosabb vagy egy terhes nőjé. A múlthéten szerzett pénzügyi tudást, sikeresen kamatoztattuk egy barátságos pokerparty keretein belül, amivel apánkat boldogítottuk. A társaság másik fele felállította a beerpong asztalt, amelynek kellékeit igaz nagyon nehezen, de végre sikerült beszerezni finnyás szomszédoktól. A kapussal folytatott komoly tárgyalások eredményeként, egy óráig ülhettünk a nagy teremben. Egy óra tájékán, a terem kitakarítása után, még egy utolsó közös éneklésre is maradt időnk, mellyel megkoronáztuk az új kapus barátunk utolsó munkanapját.  Hosszú noszogatás eredményeként tértünk csak nyugovóra.

Másnap reggel Vásárhely és Brassó a „kiadós” reggeli után elindult a vonatállomásra, míg Kolozsvár még ott csövelt a szálláson egy kis ideig. A vonaton hazafele Vásárhely sikeresen meghodította az ülőhelyet, majd Războieniben elváltak Brassótól, és így már mindenki hazáig meg sem állt.

@tedipusztítok

II. KÖDUCK hétvége – Bethlen

A KÖDUCK family besztercei hétvégéje több szempontból is érdekesen indult, az egyik például az, hogy nem Besztercén volt. Helyette Bethlent vettük célba és a csapat vonattal utazó fele kíváncsian vette szemügyre érkezés után az állomást és környékét. Tibi hamar megállapította a látottakból, hogy azért hívják a helyet Bethlen-nek, mert az ember nem akar ott 10 percnél töbBETH LENni. Nem is időztünk sokat, éppen csak útba ejtettük a PROFI-t és utána elindultunk a szállásunk felé, ami a város mellett volt, KÖDAK-apukánk szerint fél órányi gyaloglásra az akkori tartózkodási helyünktől. (szerk. megj.: Aha persze…) Nagy bőszen neki is indultunk és akkor még volt egyeseknek energiájuk arra, hogy a bethleni lakosokat egymás után többször is a cserkészinduló összes szakaszával örvendeztessék.

A települést elhagyva, kezdett nem hatni a Taki Taki motiváló ereje, és mikor már egy órája tartott a fél órás utunk a szerpentineken, kezdtük elveszíteni hitünket apukánk becslési képességeiben és az is megfordult egyesek fejében, hogy pihe-puha ágyikó helyett bethleni istálló jászlaiban fogunk aludni. Rossz hangulatunk azonban gyorsan elszállt, amikor a szálláshoz érve végre egyesült a család és tesóinkkal kiegészülve boldogan konstatáltuk, hogy egy full extrás hely lett hétvégére az otthonunk (még sós peanuts is volt). Egy kiadós vacsora után bemutatók megtekintésére került sor, ami Eszter esetében a ’60-as évek hippikultúrájáról, Zsófinál a Bermuda-háromszögről, Gréta esetében pedig a Dyatlov rejtélyről szólt. Miután Gréta gondoskodott arról, hogy ezentúl ne ő legyen az egyetlen, aki a rejtélyre magyarázatot keresve álmatlanul forgolódik, közös beszélgetésre került sor. Ezalatt sok mindent megtudhattunk egymásról, többek között például azt, hogy van aki az igazak álmát aludva is tud fölényes győzelmet aratni az iskola felett, van aki nem tud puskázni, mert nem hogy tolltartója nincs, de 5. óta pixe se. Olyan tesónk is van, aki attól fél, hogy Vásárhelyen ragad, van aki Romániában karrierjét építő Los Angeles-i afroamerikaival barizott össze, olyan is, akit egy nagypotrohú bácsi lökdös mérgesen a buszon. Akadnak olyanok is, akiket az igazak ámából vert fel egy rikácsoló piros hajú néni és A színésznő, és végül azt is megtudtuk, hogy nem a  köd számít, hanem az együtt eltöltött idő.

Másnap ismét eseménydús napra ébredtünk és miután elfogyasztottuk a rántottát (nagyon finom volt), Lokodi Katalin pénzügyi képzésén vettünk részt. Ebéd után családunk kalandvágyó fele elindult, hogy a mostmár jól ismert úton Bethlenbe menjen, ezúttal a Penny-be. Útközben egyesek rájöttek, hogy a bicikliút kitűnő csicsonkapálya és valószínűleg nem véletlenül vannak kipárnázva a fák törzsei az eredőnek azon részén, ahol a sáv áthalad. A szállásra visszaérve meggyőztük egymást arról, hogy a túlélésben nagyobb szerepe lehet a horgászfelszerlésnek, mint az ülőpárnának, bármennyire kényelmetlen is a csónak alja. Következő programpontunk a vita volt, melynek során különböző témákörökben bocsátkoztunk heves vagy kevésbé heves vitákba, illetve több esetben is voltak személyek, akik szívesebben választották volna Svájcot a vita idejére.

Vacsorára pizzát ettünk és több emberben is felmerült a kérdés, hogy miért vetemedik bárki is arra, hogy a pizza szélébe kolbászt süssön. Az este azzal folytatódott hogy rengeteg beszélgetés és egy közös Spotify lejátszási lista összeállítása után megünnepeltük Vivienn szülinapját, aki rendesen le lett locsolva gyerekpezsgővel, és miután az már nem priccolt, testvérkéi nemes egyszerűséggel a fejére öntötték a maradékot, biztos ami biztos alapon.

Másnap reggel ébresztő után nagytakarítás volt a program és ennek végeztével Brassó elbúcsúzott tőlünk. Miután a legkevésbé sem erőltették rá senkire a maradék ropit és szénsavas üdítőket, Beszterce és a vásárhelyiek voltak olyan kedvesek, hogy  beszállították Kolozsvárt a citybe a csodajárgányaikkal és miután ők folytatták útjukat, Kolozsvár a vonatuk érkezéséig még 2 órát uralta a bethleni játszóteret.

@kodzsak_ikrek (E & Zs)

I. KÖDUCK hétvége – Szováta

  Még a koronavírus sem tudta megakadályozni az idei KÖDAK generáció tagjait abban, hogy részt vegyenek az első közös hétvégéjükön a szovátai Teleki Oktatási Központban.   

Ahogyan az illik, és, ahogyan el is vártuk KÖDAK apukánktól, a helyszínen ő és majdnem az összes többi vásárhelyi jelent meg elsőnek, ezt követően a család kolozsvári ága érkezett, akik némi padon alvásnak és rosszul használt Google Maps-nek köszönhetően csak később érkeztek meg a szállásra. Magukkal hozták a helyben vásárolt, trikolorban tündöklő tülköt, mellyel az egész hétvége folyamán képesek voltak jó hangulatot, olykor némi morgolódást kelteni, büszke és elképesztően hangos bőgésével.  Lassan befutottak a többiek is, ami azt jelentette, hogy a szobák elfoglalása után kezdődhetett is a program. Az első közös tevékenységünk egy vacsora elköltése volt, mely az utazástól elgyötört gyomrainknak gasztronómia csodának teteszett. Az este további részében egymás megismerésére koncentráltunk. Míg elbandukoltunk a már-már szívünkhöz nőtt Kevin Market-hez (ugyanis nincs KÖDAK Kevin nélkül), megosztottuk egymással, hogy milyen témákról írnánk könyveket, és legfőképpen, hogy miért. Egyesek a véletlenül összejött tudományos felfedezésekről, mások az önmagunkért való kiállásról, megint mások az self-managementről írnának bestsellert. Mikor visszaértünk a szállásra, az emberek  új feladata  az volt, hogy meséljen magáról, az életéről legalább hat percen keresztül. Legtöbbünk túllépte a meghatározott időt, de pont ezért sikerült annyit nevetnünk, tanulnunk egymásról/egymástól, vagy alkalomadtán együttéreznünk KÖDAK tesóinkal. Ugyan ezek még csak az első lépések voltak egy összetartó közösség kialakulásában, remélhetőleg jó úton járunk.

Szombat reggel frissen és üdén foglaltunk helyet az étkezdében, ahol megállapítottuk, hogy minden bizonnyal aznap is meg kell látogatnunk a boltot. Ezek után megérkezett Fecó, aki a MAKOSZ történelmének rejtelmes világába kalauzolt el minket. Sor került néhány ominózus videó megtekintésére is, amikből leszűrtük az egyértelmű következtetést: mostanában sokkal jobban öltözködnek a MAKOSZ-osok, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ez a szomorú igazság.

Ezt követően a csapaton belüli kártékony és hatékony emberek felismeréséről tanultunk néhány lufis ábra, egy feletébb izgalmas animációt alkalmazó videó és nyilván egy képző segítségével. Megtanultuk hogyan kell a tüskés lufikat kiszűrni, és kiválasztani a héliumtól dagadó, produktív lufikat. Ezen a képzésen azt is megtudtuk, hogy az apukánk fiatalabb éveiben lovakat kefélt, fontos hozzátenni a félreérthetőség elkerülése végett, hogy csakis kefével tette ezt.

Kötetlen beszélgetés következett egy fizika és egy filozófia szakos tanárral a romániai oktatással kapcsolatosan. Beszélgetésünk többek között olyan témákat érintett, mint a tanárok és a diákok hozzáállása az iskolához, az online oktatás pozitívumai és negatívumai, diáktanácsozás népszerűsítése a tanulók körében.

 A délutánunk hátralevő részében adminisztratív ügyeket beszéltünk meg, illetve következhetett a hétvége legkreatívabb és legnehezebb része: az arculat megtervezése és megvalósítása. A folyamat első fázisában csak ötleteltünk. A vacsora után viszont sor került az ötletek közül való választásra. Itt sajnos már csak tizenegyen voltunk jelen, ugyanis Szabinak fontos ügyek miatt el kellett mennie. Egy olyan ötletre esett a választásunk, ami mindenkinek megfelelt, így ketten el is kezdtük kidolgozni az elképzelést, míg a többiek a részleteken agyaltak. A terv szerint egy tizenkétfejű sárkány lesz az emblémánk. Éppen elkészültem  a rajzzal, mikor rájöttünk, hogy egy fejet is nehéz megjeleníteni apró felületeken, na de a 12 enyhén dühös KÖDAK testvért reprezentáló kobakot egyenesen lehetetlen. Ennek következtében maradtunk a kacsás lógónál, hiszen ahogy a vadkacsa, mi is csapatban, mégis szabadon repülünk. Át is kereszteltük családunkat KÖDUCK generációnak.  Az este nagy része ezen logó kivitelezésével telt el. Mikor ezt valamennyire sikerült megvalósítani, következhetett az egymás jobban megismerése kötetlen formában. Maradjunk annyiban, hogy ezen az éjszakán jóval később aludtunk el, mint az előzőn.

Vasárnap reggel még utoljára ettünk egyet együtt, majd csomagjainkkal elindultunk a Medve-tó irányába. A központban intettünk búcsút egymásnak tudván, hogy két hét múlva ismét találkozunk majd.

@jeans’candal, @varazsfiu

Bukaresti MKT

Az I. MKT lefolyását vizsgáljuk meg egy kicsit más szemszögből is, higyjétek el megéri. (A makosz.ro-n olvashattok arról mi is történt a három nap alatt.)

Igaz, parlamentlátogatással kezdtünk, de ez nyiiilván nem történhetett meg problémák nélkül. Nagy város ez a Bukarest, erre jöttünk rá, ahogy leszálltunk a vonatról. A parlament elé pontosan kellett (volna) érkezni, személyivel és csomagok nélkül. Bezzeg a MAKOSZ! Eszünk ágában sem volt semmi rosszat csinálni, mégis késtek az Uber-ek (mert a taxisok lelkiismeretesen megmutatják az egész várost a naív túristáknak), begurultak a bőröndök (mintha terrortámadásra készülnénk), és mindezek tetejébe rossz bejáratnál akartuk kezdeni az inváziót. Minden probléma kibogozása és megoldása után (mert közösen mindent is megoldunk!) megnézhettük a világ egyik legnagyobb alappal rendelkező épületét (kb. 1%-át).

Miután hosszas kocsikázások és pénztárca ürítések után sikerült mindenkinek visszaérnie az Ady-ba meghallgathattuk azt, hogy ez az egyetlen MAKOSZ rendezvény ami Bukarestben zajlott, és bármikor várnak minket vissza, sook-sok szeretettel (tippek a jövő generációinak, tényleg nagyon kedvesek az Adysok). Az esti játékokat követően menekültünk lefeküdni, mert a Kongresszusból kiindulva mindenki tisztában volt azzal, hogy az MKT sem fog csak úgy elröpülni.

Reggel kezdetét vette a gyűlés. Az ezt megelőző reggeli során derült fény a tényre, hogy az egész iskolaközösség értünk dolgozik, gyerekektől a szülőkig mindenki a MAKOSZ-os gyomrok megtöltésére törekedett. Nem tudunk eléggé hálásak lenni! (ha az olvasó esetleg megunná a hálálkodást, akkor nem méltó arra, hogy tovább olvassa a beszámolót, hiszen nem lenne amit olvasni ezen csodás emberek nélkül)

A szünetek sem telhettek események nélkül, a két lelkes kolozsvári ülésvezető megcsillogtatta irodalmi műveltségét, és AK26, Lil G, BSW (és további nemzeti kincsek) szövegeket szavaltak a tisztelt publikumnak.

Az MKT-nak is megvoltak azon részei amelyek már idegpróbálóak voltak a többségnek (kb. 97%-nak, a maradék 3% gyakorlott emberkínzókból áll), de a MAKOSZ-os közösség sikeresen túlvészelte ezt a próbatételt is, házigazdáink bármely időpontban készek voltak almával, süteménnyel, teával és kávéval serkenteni a diákságot.

Sokan terveztek repülővel érkezni és hazautazni, de hűek maradtunk önmagunkhoz és a hosszas vonaút mellett maradtunk (esetenként le is késtük ezt).

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy nagyon tetszett! Jegyezzük meg ezt a rendezvényt, mert ki tudja mit tartogat számunkra a jövő!

Első elnökségi

Az új elnökség egy pillanatig sem pihent a Kongresszust követően, január első napjaiban máris sor került az első elnökségire/stratégiázásra. Ambarus Ági, az ügyvezető elnökasszony valahogy úgy vezette saját családi ügyeit, hogy egyedül maradt, így otthont adhatott az első elnökséginek Kolozsvár szívében, a Matyi ház szomszédságában.

A lényegre térve, mi is történik egy ilyen elnökségin?

Kidolgozásra került a különböző területek éves ütemterve, letisztázódtak a feladatok az emberek fejében. Mindenki elvállalt egy-egy (esetenként kettő vagy három) rendezvényt, helyszínekhez szögezve ezeket, ezek mind javaslat formájában persze, a végső döntést I. MKT-n hozzák meg a delegáltak. Megszületett az InnovaTeam gondolata (R-team, stratégiázás, kapcsolattartás, fundraising), a 2hetente2óra MAKOSZ, illetve a piros és fekete pontok összetett rendszere, amelyet, mint kiderült megérteni csak Ági meg Fecó tud, de mindenki  próbálkozhat a legjobbat kihozni magából.

Izgalmas programsorozat körvonalazódott az elnökség fejében a születésnap alkalmából. Bizony ám, 30 éves idén a MAKOSZ!

A három nap intenzív gondolkodás, kajarendelés és pontgyűjtögetés eredménye a következőkben kiderül lépésről-lépésre, pár részletet azonban az alábbiakban is olvashatnak az érdeklődők:

Bazsi: miben mérsz 2 év tapasztalatot?
M. Ági: években Bazsi

ma már ma van. Vasárnap, 00:45
mostmár 1:40

L. Boti: kezdjünk el ezzel foglalkozni most
Heni: MOST?
L. Boti: Há nem most, hanem holnap (2:06)

36 pont került kiosztásra, ebből 30 a jelenlévők között.