M(2)K(18)T-Sepsiszentgyörgy

-avagy hogyan oldjuk meg rekordgyorsasággal a problémákat-

Február 16-18 között került megrendezésre az idei első Megyei Konzultatív Tanácsgyűlés. Az eddigi évek tapasztalatai alapján, a megfigyelők már az első szünet után elhagyták a termet és elmentek szánkózni. Amire azonban nem számítottak az, az volt, hogy így lemaradtak mindenről, ugyanis visszaérkezve, nem egy teremnyi unott arc fogadta őket, hanem a tény, hogy ennyi volt. Úgyhogy mindenkinek, aki úgy döntött, hogy az unalmas részt inkább átugorja, elmondható, hogy ez nem igazán volt a nap legbölcsebb döntése.

A tagszervezetek és az elnökség beszámolója után, a PartyMAKOSZ című napirendi pont következett (aki még nem tudná, azt ezúton is értesítjük, hogy ha a makosz.ro-n Szegedi Zsolt karikájára kattint pontosan tízszer, akkor várja egy kis meglepetés, a vicces kedvű programozónak hála. Reklám vége), ami már önmagában megér Egy Nagy Tapsot, de a hangulatot még az is tetézte, hogy rekordgyorsasággal lejárt az idei év betáblázásának folyamata. Röviden: tervek vannak, lelkesedés is, diákmédia is fog egyesülni, s ha pedig a hozzáállás a helyén van, akkor decemberben egy kiemelkedően élménydús évet búcsúztathatunk.

A hétvégének azonban itt még nem volt vége. Mert elvégre is, hogy néz ki egy diákok által rendezett, diákoknak szóló rendezvény szociális est nélkül? Biztos vagyok benne, hogy kedves Olvasó, most elmosolyodtál. És igazad van. Nem létezik, hogy ne ünnepeljük meg a nap sikereit.

Ilyen logika alapján kerekedett fel az MKT-s pereputty és nem túl csendesen, nem is túl rendezetten, hanem inkább a szokásos jókedvvel indult el a Bástyába. Ééés itt rökönyödött meg mindenki. Ugyanis: a tetőnélküli szálláshelyhez és az ’a-reggeli-nem-hogy-olyan-mint-a-vacsora-hanem-ugyanaz’ kategóriájú menühöz szokott banda egycsapásra egy elegáns helyen találta magát. Nos, ez volt az a pillanat, amikor mindenki eldöntötte, hogy inkább nem veri magát olyan költségekbe, amik miatt reggelig kell majd mosogatnia a konyhán, hanem bevállal egy kis szabályszegést és inkább a nem igazán öt csillagos bentlakás kényelmében szocializálódik, az eldugult WC, a sok lépcsőzés és kamera, valamint a rendkívül morcos kapus ellenére.

Nos, kedves Olvasó, remélem kedvet kaptál ahhoz, hogy elkezdd, vagy pedig folytasd a makoszozást. Ki tudja, talán Te is jelen leszel, amikor a mostaninál is gyorsabban lebonyolódik a tanácsgyűlés és ismét történelmet írunk az új rekorddal.

@peterkati

(@Tuta)

Reklámok

Sokadik Kongresszus

-ahányan vagyunk, annyi felé alszunk-

Megszámolni, de kimondani is nehéz hányadik volt az idei. Az elmúlt hétvégén tehát, XXIV. alkalommal ült össze, ezuttal Kolozsváron, közel 200 fiatal a Kongresszus alkalmából.

Bár az érkezés döcögősnek bizonyult (nem csak a forgalom, de a különféle szükségletek is akadálynak számítottak), az ölelkezések és a megszokott makoszjátékok mindenki kedvét meghozták péntek este. Természetesen ezután mindenki sietett aludni, ki-ki a maga szállására, így tehát a hétvége során felfedező útra, városnézésre is lehetőség volt a különböző városrészeken elhelyezkedő bentlakásoknak köszönhetően.

A szombati napra viszont mindeki igyekezett alaposan felkészülni úgy testileg, mint lelkileg (kisebb-nagyobb sikerekkel), hiszen az előző évek tapasztalatai azt suttogták, hogy nem lesz rövid a tanácskozás. Ezt már a megnyitó alatt is realizálhattuk. Kovács Zoltán, László Attila, Csoma Botond, Oltean Csongor, Lőrincz István, Murádin János Kristóf, illetve Porcsalmi Bálint szavai nagy löketet adtak ahhoz, hogy elkezdhessük a Kongresszust.

Volt ott minden, ami kell. Beszámolók, Alapszabályzat módosítás, KÖDAK-osok diplomázása, a 2018-as munkaterv kidolgozása és hasonló dolgok, viszont a legizgalmasabbnak természetesen a tisztújítás bizonyult. 6 betöltendő helyért folyt a “harc”, ami meglehetősen nagy kihívásnak bizonyult, hiszen erős volt a mezőny.

A hosszadalmas gyűlésnek (amit az Aqua Carpatica-nak és a Heidi-nek köszönhetően könnyebben bírtunk) viszont meglett a gyümölcse, produktív munkát végeztünk és az éjféli órákra “már” meg is lettek a szavazás eredményei. Az elnökség újonnan megválasztott tagjai tehááááát:

*dobpergés*

Kommunikációs referens:
Józsa Kriszta
Belügyi referens: 
Bencze Erik Tamás
Elnökségi tagok:
Domokos Ferenc
Horváth-Kovács Mátyás
Pánczél Orsolya
Szegedi Zsolt
Cenzorok:
Boga Balázs
Bokor Zalán
Kovács Árpád 

Nagy gratuláció illeti őket, sok sikert kívánunk nekik!

Veletek pedig hamarosan találkozunk, legyetek jók!

@Tuta

KÖDAK- Ötödik Hétvége

Izabella Naplója- Ötödik rész

 

*nagysóhaj*

A XXIV. Közéleti Diák-és Ifjúsági Akadémia ötödik, és egyben utolsó hétvégéjére Szatmáron került sor.  A Kölcsey Ferenc bentlakásában küldtük meg ezt a, szokásostól eltérően, négy napra bővített hétvégét, amit köszönhetünk a Bethlen Gábor Alapkezelőnek (is). Emlékezetes négy napunk volt, az biztos, és most nem az utazásról beszélek (azt már megszokta mindenki, az sem volt baj, amikor beázott a vonat).

Az első dolog, amire mindannyian rájöttünk az volt, hogy a karácsonyi csengőszó nem az a hang, amire szívesen kel az ember. És ebben a ‘mindannyian’-ban a Ködak Papszter is benne van, éppen ezért értelemszerűen minden reggel ezzel a költött minket.

No, de nem baj, felkelt mindenki és egy kiadós és kreatív megoldásokkal teli reggeli után már tanulhattunk is a politikáról. Ezen a hétvégén Porcsalmi Bálint tartott nekünk képzést, vitathatatlan, hogy az egyik legjobbat az idei KÖDAK-os képzések közül.

Az ünnepi hangulat is megvolt, bár hópelyhek helyett a vakolat hullott és a Mikulás sem kukucskált az ablakon be, viszont a munkások annál inkább. De a csapat tagjai ezzel mit sem törődve, büszkén adták át az ajándékokat a kihúzott ködaktesójuknak.

 

Így, a képzéshétvégék végére érkezve már kilépnénk Izabella szerepéből.

Tehát. Megválaszolnánk azt a kérdést, ami már biztos mindenkiben megfogalmazódott legalább egyszer: és ha KÖDAK, akkor mi van?

Nos.

Ha KÖDAK, akkor megtanulsz tíz perc alatt összedobálni mindent egy maximum közepes méretű táskába, amire csak szükséged van a hétvégén.

Ha KÖDAK, akkor nem félsz attól, hogy valamit otthon felejtesz, mert tudod, hogy valaki biztos gondol rád. (Legyen a hiánycikk törölköző, pizsamanadrág, vagy akármi.)

Ha KÖDAK, akkor nem félsz sem a vonattól, sem a busztól, sem pedig attól, hogy eltévedsz valahol, mert valahogy úgy is lesz.

Ha KÖDAK, akkor megtanulod feláldozni a kényelmet a társaságért, az étkezéseket (főleg a reggelit) pedig egy plusz fél óra alvásért.

Ha KÖDAK, akkor megtanulsz vitázni,  érvelni és kiállni önmagadért.

Ha KÖDAK, akkor megtanulod értékelni más nézőpontját és véleményét.

Ha KÖDAK, akkor már az ország bármelyik pontján van egy biztos pontod, akinél bármikor aludhatsz ha szükséges.

Ha KÖDAK, akkor van egy második családod is az igazi után.

Ha KÖDAK, akkor történetek.

(Ha KÖDAK, akkor tortenetek.hu.)

Végül, de nem utolsó sorban, stílusosan egy függővéggel zárnánk a történetet. Mivel még nem került magyarázatra az, hogy miért is egy repülő az idei generáció logója, ezért elmondanánk, hogy most sem fog. De megnyugtatunk mindenkit, semmi sem véletlen, hallatni fogjuk a hangunkat a közeljövőben és magyarázattal szolgálunk. Addig is lehet találgatni és figyelgetni az oldalainkat, lesznek ott szerintem még finomságok. 

 

@peterkati

(@Tuta)

KÖDAK- Negyedik Hétvége

-avagy együtt a csapat-

 

Izabella Naplója- Negyedik rész

Lehet, hogy ezt már túl sokszor írtam le, de ez volt az eddigi legjobb hétvége. Hiába, hétvégéről hétvégére egyre csak jobb és jobb- ebben rejlik a KÖDAK varázsa.

És hogy miért is? Ez volt az első hétvége, amikor végre a Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia minden tagja jelen volt. Most bizonyosodott be, milyen csapatot is alkotunk mi tizenheten.

És hogy milyen csapatot? Hát, természetesen, ennél jobbat elképzelni se tudnék.

Miért is?

Nos, öt pontba szedtem a képességeinket.

1. Szociális készségek: Közvetlenek vagyunk, nem fél senki a testkontaktustól, sem az idegenektől.
2. Élettapasztalat: Olyan történetekkel (és poénokkal) van tele a tarsolyunk, ami bármelyik szünetben garantáltan nevetést generál.
3. Számítógépkezelési ismeretek: Ha mi magunk kifogytunk a történetekből, nem félünk használni az internetet sem.
4. Verbális készségek: Bármilyen betűt vagy szót ki tudunk iktatni a társalgásból, ha úgy kívánja a szükség, elvégre széleskörű és változatos szinonímaszótárral van ellátva mindenki agya.
5. A végére hagytam a legjobbat: A színtiszta szeretet. Annyira ismerjük már egymást és megszoktuk a társaságot, hogy teljesen egymásra hangolódtunk. Ezt leginkább a vasárnap hajnali taxikhoz tudnám hasonlítani. Mindenki ugyanazon a véleményen van: “nu avem taxi liber”, vagy ha mégis, akkor egyszerre jön vagy négy az összetartás jeleként (a három embernek).

 

Nos, kedves olvasó. Mialatt te ezt olvasod, mi már úton vagyunk az utolsó hétvége fele, Szatmárra. Legközelebb onnan jelentkezünk, addig is, ajánlott internetközelben maradni.

A támogatást pedig nagyon köszönjük a Bethlen Gábor Alapnak!

@peterkati

(@Tuta)

 

 

 

KÖDAK- Harmadik hétvége

 

Izabella naplója- Harmadik rész

Amikor már mindenki kezdte azt érezni, hogy a vásárhelyi hétvégén a szállás túl jó volt és a ködakos pulyáktól (Biharfélegyházán tetszetős a szleng #1) távolálló módon simán ment minden, megérkezett a pereputty Biharfélegyházára, ahol a helyiek elmondása szerint fullos minden, télen-nyáron Hawaii van.

Namármost. Hawaii-ról azt kell tudni, hogy négy ruhát vehetsz egy lejért, és nemhogy a busz, de még a Caritas-os autó sem áll meg az út szélén dekkolóknak.

 

Mindezek ellenére az eddigi legjobb hétvégét tudhatjuk magunk mögött. Ebben nagy szerepe volt az otthonos szállásnak, a közelben levő üzletnek (ahol Boti Boltjával ellentétben áru is volt, nem csak üzlet) no meg persze a képzőnek, Kádár Magornak, akinek az előadása alatt (eddigi ködakos tapasztalataink alapján példátlan módon) senki nem került át egy másik dimenzióba, hanem végig figyelt.

 

A hétvége egyik legemlékezetesebb pillanataként maradt meg bennem, hogy a szombati ebédnél a második fogás helyett egy hírt kaptunk: turkáló lesz délután a szálláshelyünk udvarán, ezt nem szabad kihagyni. Hát hogy is hagytuk volna? Tehát büszkén jelenthetjük, hogy a téli szezonra teljesen új divatot teremtünk, készüljön minden MAKOSZ-os.

Csak az a szomorú (igaz, hogy csak szerintem), hogy már nem beszélek. Egyáltalán. Akárhányszor próbáltam megszólalni, egy “Măăăi” kiálltás belémfolytotta a szót és folyt tovább a hülyeség. De azért köszönöm, többek között a Bethlen Gábor Alapkezelőnek, hogy részese lehetek ezeknek a csodás pillanatoknak.

Keressetek Tinderen, új barátokra lenne szükségem!!4!44!!

-Izabella legközelebb Temesvárról jelentkezik. Addig is kövessetek minket Instagramon, Facebookon és Snapchaten is, nem hagyjuk unatkozni az érdeklődő rajkókat (Biharfélegyházán tetszetős a szleng #2). –

 

@peterkati

(@Tuta)

KÖDAK- Második hétvége

–avagy a MAKOSZ-os élet (kézzelfogható) krémje-

 

Izabella naplója- Második rész

 In medias res, vagy mi a szösz, de el kell, hogy mondjam, hogy a legjobb a második hétvégében az, hogy ez nem az első. Itt már nem ismerkedni megyünk, hanem tovább építeni a csapatot és ez lényeges különbség. 

És, hogy hogyan is építkeztünk a vásárhelyi hétvégén? Hát, először is, már nem magunkat mutattuk be, hanem egymást.

Együtt tanultunk a pénzügyekről, képzés végén pedig házicsokival (legjobbajándékforevör) a kezünkben hallgattuk meg a képzőnk, Kovács Barna útbaigazítását. Hogy hasznos volt-e, az nem is kérdés.

Aztán, még céget is vezettünk és közös nevezőre jutottunk a fenntarthatósággal kapcsolatban (még akkor is, ha a maffia már a KÖDAK hétvégén is tevékenykedett).

Azért abban egyetért mindenki, hogy az este fénypontja a torta volt és a fényes elmék, amelyek kitalálták, hogy azt kézzel is meg lehet enni. Elvégre az higiénikus, ha már egyszer nem koszosak vagyunk, csak MAKOSZ-osak.

De talán, ami a legjobban jellemezte a hétvégét, az volt, hogy már nem beszéltem annyit. Beszéltek a többiek helyettem (is).

Köszönjük a Bethlen Gábor Alapnak, hogy ez is összejött, jelentkezünk még infókkal a következő hétvégékről is! 

Addig is figyeljétek az oldalaink, lesznek ott még fincsiségek.

@peterkati

(@Tuta)

 

XIV. Országos luxushétvége

-minőségi OKH-

Igen, bizony!

A hetvégén megrendezésre került a XIV. Országos Képzéshétvége Brassóban, ahol 9 megyéből érkező koszos-makoszos gyűlt össze. Mindenki egymás nyakába ugrott, a találkozás ismét örömteli volt.

Az egész rendezvény a Wilfried Martens Centre for European Studies, a De Gasperi Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány keretén belűl, a Nebulónia Diákszövetség együttműködésével jött létre az Európai Únió és kampányok témákat érintve. A hétvége szállóigéje lassan “Ez nem is MAKOSZ…” lett. A résztvevők különleges arculati csomagokat kaptak, finom és sok kaja volt, szállasukban világítás és fűtes is volt. Ja… meg volt tető…!

Érkezésünk után egyből belecsöppentünk a programokba. Az eseményt szeretett elnökünk, Bukur Tamás nyitotta meg, őt követte többek között Markó Béla (Kós Károly Akadémia elnöke és alapítója), Ambrus Izabella (parlamenti képviselő), meg persze Boga Balázs (drága főszervezőnk).

A beszédek után két előadás következett: EU-s intézmények és agytrösztök (Anna Nalyvayko, a Wilfried projekt asszisztense) és Minority Safepack kisebbségi kezdeményezés.

A szombati napot Winkler Gyula (európai parlamenti képviselő) előadásával kezdtük, amely az Európai Unió intézményeinek felépítése és feladatköreiről szólt. Ezt követte egy rövid kávészünet (amelyben kávé is volt, de csak a leleményes emberek számára), majd Porcsalmi Bálint ( Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezető Elnöke) Kampányok – Jelöltépítés és kommunikáció képzése bővítette látókörünket.

Frissen szerzett ismereteinket gyakorlatba ültethettük, a workshop során, amely 4 párhuzamosan haladó kampány alapításából állt: diákjogok, családon belüli erőszak, fiatalok 2018-ban és Minority Safepack témakörökben. A kampányaink bemutatása után a hétvége kiértékelése következett, maaajd a várva várt “szociális est”, azaz a szupibuli (puccoséknál).

A közös szentimentális pillanatok ez alkalommal elmaradtak, mivel a vasárnapi távozás váratlan módon történt, de a hosszú úton hazafele (már akinek) bőven volt időnk túlvészelni a heartbreaket.

@szekely.orsi

@blans_hhh

(@Tuta)