kongresszus

Még egy év…

Még egy éven vagyunk túl. Volt két MKT, Médiatalálkozó, OKH, DÖKSZAB és nemrég járt le a híres, nevezetes KÖDAK is. Szó, ami szó, élménydús éven van túl a MAKOSZ.

Na de december milyen esemény hónapja?cukii

Mikulás? Karácsony? Hát, igen, az is, dee ez a Kongresszus hónapja is.

Lesz itt alapszabályzat és SZMSZ módosítás, éves beszámolók és persze a várva várt tisztújításra is sor kerül ezután. Ugyebár egy aktuális elnökség két kongresszus között tevékenykedik. A kongresszuson az aktuális tagoknak vagy lejár a mandátuma vagy pedig lemondanak. Ez idén sem változik, ideje átadni a stafétát a következő generációnak (*könnyes búcsú*).

Na, de pontosan mikor is kezdődik és hol?

Jó lenne (igen, csak lenne), ha mindenkinek sikerülnie megérkezni este 7-ig, de mivel tudjuk, hogy a CFR nem a pontosságáról híres (a tavalyi összes CFR-s késést összeadva két év jött ki eredményül, nem vicc, román tudósok állapították meg) ezért majd próbálunk mi is elnézőek lenni az esetleges késésekkel.

Út az állomástól a szállásig, azaz a Pedagógia Líceumig:

15555623_1347161748690725_1507920960_o

A megnyitó reggel 9-kor kezdődik (itt már nem leszünk elnézőek a későkkel) a Bolyai Farkas Elméleti Líceum Dísztermében. Hopp, egy másik térkép:

15536639_1347163828690517_2011548963_o

A kongresszus lejártát és az új elnökséget (meg a régit is) a Jazz&Blues-ban fogjuk megünnepelni:

15491867_1347165538690346_1660880060_o

Bizony, lesz, amit sétálni, de a lustábbak kedvéért íme, néhány taxi telefonszáma:

0740 366 504

0265 211 111

0365 806 807

Ezek még jól foghatnak.

Ha bármilyen egyéb kérdésetek akadna, akkor nyugodtan zaklassátok Buryán Tündét (#szeretünkcica).

-Negyedik felvonás-

Igen ám, drága Olvasó, jól sejted, ismételten sor került egy KÖDAK hétvégére, méghozzá a negyedikre, ezennel fényes társaságunk Temesvár nagyvárosi életébe csöppenve bele, november 18-20. között.

Egy egyaránt kellemesnek és kedvezőnek sem nevezhető buszozás következtében ért célba brigádunk túlnyomó része, természetesen bevárva rég nem látott és annál inkább hiányolt társainkat.

kodak001

Péntek esténk nagy részét egy csapatépítő tevékenység töltötte ki, mely során építő jellegű kritikát fogalmaztunk meg egymásról, annak érdekében, hogy méginkább felfokozzuk csapatunkon belüli hatékonyságot és összhangot.

Másnap reggelünk egy szimulációs játékkal indult, mely lényege nem más volt, mint élve hazatérni a “Pista a Hold” nevezetű bolygoról, különböző karakterek/tulajdonságok segítségével érvelve az életbenmaradásért.

Ugyanakkor, szombati napunk folyamán érdekképviselet képzésen vettünk részt, Krippán Kinga vezetésével. Felvetettünk illetve megvitattunk különböző tanintézmények keretein belül felmerülő problémákat és “összeismerkedtünk” a tanulói statútummal. Valamint a képzésen belül sor került érvelési, tárgyalási és problémamegoldó technikákat fejlesztő tevékenységekre.

kodak002

Arról sem feledkezhetünk meg,  hogy második esténk folyamán részesültünk három „taníts nekünk valami újat!” bemutatóban, az univerzum pusztulása, az idő és hazudj ha tudsz!  témakörökben.

kodak003
Produktív illetve tartalmas hétvégénket egy közös, esti városnézéssel zártuk, amit társalgásokkal, nevetésekkel és shaormákkal ötvöztünk.

kodak004

Vasárnap reggel ismét szedelőzködni kezdett társaságunk, útnak látva, de semmi vész, találkozunk Nagyváradon, december 1-én!

kodak005

Köszönjük szépen a támogatást a Communitasnak! 🙂

– Harmadik felvonás –

Bizony ám, kedves Olvasó, november 4-6. között ismét lezajlott egy újabb KÖDAK hétvége, ráadásul a harmadik, Sepsiszentgyörgy békés, őszies atmoszférájába csomagoltan.

Ezennel egy kivételesen emlékezetes vonatút előzte meg csapatunk együtt töltendő hétvégéjét, utasokként megtapasztalhattuk mennyire (khm) eseménydúsak lehetnek a CFR-s vonatozások.

Első esténk nyugodt, családias hangulatban telt el, örülve egymás társaságának. Beszámoltunk előző heteink eseményeiről, valamint ketten, Árpi és Zsuzsi, tanítottak nekünk valami újat. Végül, de nem utolsó sorban, arra is sikerült fényt derítenünk, hogy ha egyszer valaki bekerül a KÖDAK bárkába, többé nincs leszállás!

Szombati napunk folyamán pénzügyekkel kapcsolatos képzésben részesültünk, Kovács Barni által, aki bevezetett bennünket a pályázatírás, szponzor szerzés és értékesítés titkaiba. Esténkhez közeledve sor került még ”két taníts nekünk valami újat!” prezentációra, betekintést nyerve az egészséges életmód és filozófia világába.

A továbbiakban összebarátkoztunk az american debate koncepciójával, érveltünk hűségesen vagy éppenséggel semlegesek maradtunk politikát, társadalmat illető kérdések mellett/ellen.

Ugyanakkor nem hagyhatom szó nélkül a *special edition KÖDAK halloweeni bulit* sem, mely során volt szerencsénk lila illetve kék hajú Jokerekhez és egyéb cifrábbnál cifrább figurákhoz.

Vasárnap fényes társaságunk útnak látott hazafele, de búslakodásra semmi okunk, hisz találkozunk 18-án, Temesváron!

KÖDAK 2k16 második felvonás

–  avagy Vásárhely szívébe zárt – 

Bizony-bizony, ezennel lezajlott a második KÖDAK hétvége is, október 21-23 között, amely során Vásárhelyet, illetve a Bolyai antik labirintusszerű épületét vontuk uralmunk alá, áthelyezve bázisunkat a pince sejtelmes folyósóinak és a bentlakás szobáinak keretei közé.kodak21

Első esténket pillangó-öldöklő képességet és ritmusérzéket igénylő energizerekkel kezdtük, majd kimasszíroztuk egymásból az út fáradalmait, meg-megkönnyezve egynéhány mozdulatot. Annak érdekében, hogy méginkább összerázódjunk és jobban megismerjük egymást, természetesen a vak randi és a „személyes-kör” beszélgetés sem maradhattak el, amiket a későbbiekben egy protokoll-est követett.

Másnap reggelünk a megszokott módon kissé döcögősen indult, viszont volt annyi lélekjelenlétünk, hogy megrohamozzuk a közeli kisboltot és La Casa-t, begyűjtvén “KÖDAK survivor-pack”-ünk, ami nagyrészt nem másból állt, mint: kávé, kaja, kávé ééés kávé.

kodak27

Szombati napunk folyamán protokoll képzésen vettünk részt, amelyet Takács Dani, egykori ködakos, tartott számunkra, bevezetve minket az ízlés, illem és etikett világába. Ugyanakkor betekintést nyerhettünk az érdekképviselet és diákok jogainak univerzumába is, meglepetés meghívottunk, Horia Onița-nak köszönhetően, majd részesei lehettünk egy szimulációs játéknak, mely leforgása alatt a tanárok, diákok, szülők és igazgatók bőrébe bújhattunk.

Viszont tévedés ne essék, nem csak a kedves meghívottaktól tanulthattunk valami újat, hanem egymástól is, hiszen Beatrix, Balu, Bazsi és Tomi is rövid prezentációkat tartottak számunkra különböző témakörökben, pl. milyen egy jó beszéd vagy hogyan utazhatunk olcsón.

 

Végül, de nem utolsó sorban, két produktívan eltöltött nap után kedves kis csapatunk szülinapozott is, egy KÖDAK-os ajándéktortával lepve meg az ünnepelteket. Ezennel is kívánunk nagyon boldog szülinapot Eszternek, Matyinak és Tamásnak!

kodak26

 

Nagy ölelééés, találkozunk november 4-én, Sepiszentgyörgyön!

Köszönjük a támogatást a Communitasnak!

KÖDAK 2k16, avagy fagyás Csíkban

-kezdetek-

Ééééés igen. Október 7-én kezdetét vette az idei év első fergeteges KÖDAK hétvégéje, Csíkország fagyos leplei alatt.

Nade, kezdjünk mindent az elején, azaz a vásárhelyi nagyállomáson, kb. 10:40-kor, amikor El Papi nyolc darab csemetéjével útnak indult Csíksomlyó felé, hogy “családi hétvégén” vehessenek részt, a másik nyolc kópéval, akik szétszórva élnek Románia területén.

kodakvonat

A még kimondani/leírni is fájdalmas mennyiségű vonatozás után sikerült mindenkinek könnyes búcsút venni a CFR szolgáltatásaitól, végre valaháva megérkezvén ideiglenes bázisunkhoz.

 

kodak2

El Papi

Esténk, illetve éjszakánk nagy részét ismerkedéssel töltöttük, valamint a protokoll-est keretein belül egetrengető súlyú témákat boncolgattunk, mint például: ha túlélnénk a világvégét képesek volnánk-e egyedül mindezt átvészelni… (vagy valami ilyensmi).

coffee

Bár a szombat reggelünk picit fáradtan indult, a kávégép molesztálása illetve az arculattervezés képzés során sikerült felélednünk.

img_0463

Arculattervezés képzés

 

A délután folyamán építettünk csapatot, azaz kézenfogva megpróbáltuk egymást áthajigálni egy szkócs-villanypásztor fölött, kisebb-nagyobb sikerrel… Ugyanakkor megtapasztalhattuk milyen: szegénynek, gazdagnak, illetve középosztálybelinek lenni. Röviden vázolom: gazdagság egyenlő ingyen kávé, szegénység egyenlő éljen a nyomor!, valamint középosztály egyenlő jó nagy szívás.

Nem tűrtük sokáig a gazdag réteg zsarnokoskodását, véget is vetve ennek egy parasztfelkelés segítségével.

Utolsó lépésként pedig bejártuk egymás mérföldköveit, egészen addig, míg vásárhelyi gárdánk hajnali négy körül hazatérni kényszerült. Hogy a többiek mit csináltak ezután? Örök titok marad… (valószínüleg takarítottak utánunk, haha)

kodak3

Találkozunk 21-én, Marosvásárhelyen!

                                                                                                                                                                @szenix

29459408306_64dd17fb95_o

Time goes by so quickly

Igen, tudom, ez a cikk már nagyon rég meg kellett volna jelenjen. De ha a lecsókondér nem is volt tele, mint a konyhásnénik üstje DÖKSZAB alatt, azért bőven volt egyéb falatoznivaló. Ott voltak ínyencségnek a videók, minden napra jutott egy, úgyhogy az sem maradt üres gyomorral, aki nem jutott el a huszonmásodik Diákönkormányzati Szabadegyetemre. Amit nem mellesleg Jobbágyfalván rendeztek. Nem mellesleg, mert a tábor végére már mindenki tudta, hogy mindenhol jó, de legjobbágyfalván (Credits to Dósa Boglárka, hogy senki önérzete ne sérüljön).

29272137601_29b440f9b7_o.jpg

Aki pedig eljutott, annak ott volt a DÖGSZAG. Lecsó helyett egy egész malac almával a szájában. Tele friss, üde és zamatos pletykákkal, mémekkel, cikkekkel, intejúúkkal, meg minden egyébbel, ami szemnek-szájnak meg egyébnek ingere.

tomlecso

De most eljött az idő, hogy megfőzzük a lecsót, összegezzük és hányásig dícsérjük az idei DÖKSZAB-ot. Először is, csoportmunkákból nem volt hiány, az utolsó napra érezhető volt, hogy minden csoport összekovácsolódott, és (VIGYÁZAT, egetrengető nagy klisé következik, ne engem büntessetek érte) CSAPAT lett belőlük. A megtanult energizereket, bizalom- és egyéb játékokat is minden bizonnyal fel fogják használni diáktanácsos karrierjük során. A DÖKOPOLY-n megtanultak együttműködni, a harácsoláson kezelni a kialakult konfliktusokat, a szimulációs játékban kérvényeket írni, előkészíteni egy rendezvényt, na meg azt, hogy a román rendőrökhöz ne románul nem tudó egyént küldjenek.

Végül bebizonyíthatták, hogy nem volt hiába a közös munka, és megszervezhették saját rendezvényüket. Volt itt gyertyafényes beszélgetés, táncest, szabadulószoba, nyomozós és orosz kincskeresős játék. És utolsó este arra is rájöttek, hogy nem a győzelem a fontos, hiszen az eddigi évektől eltérően idén nem jutalmazták a legtöbb pontot elérő csapatot, ezzel is hangsúlyozva, hogy a tábor célja, hogy mindenki győztesként térjen haza.

Persze a DÖKSZAB célja nemcsak a szórakozás és barátkozás volt. A résztvevők kommunikáció- és marketing, valamint rendezvényszervezés képzéseken vehettek részt. Emellett este fakultációkat tartottak időmenedzsment, „Hogyan legyünk jó vezetők?”, prezentációkészítés és arculat témakörben.

29346489526_54bcb1dac4_o

(És most egy kicsit csöpögni fog a nyál). A búcsúzáskor nehezen tudtunk elválni Tündér Ilonkától, mert egy cseppet mindenki beleszerelmesedett a lankáiba és a kis házikóiba a tábor végére, de egymástól nem veszünk végleg búcsút, hisz jön még megannyi MAKOSZ-rendezvény, KÖDAK meg egyéb vagány dolgok. Szóval, viszlát, kedves TE, látjuk még egymást, minden bizonnyal.

goodbye

Rönky & The Little One

 

cover

DÖKSZAB COUNTDOWN: Ipsz Ilonka meséje

Kedves Lecsóra éhes Olvasó!

Azt a parancsot kaptam, hogy próbálkozzak meg a lehetetlennel, azaz próbáljalak meggyőzni arról, hogy a DÖKSZAB egy felejthetetlen élmény lesz és, hogy csiholjak némi hangulatot. De ezzel CSAK három baj van. Egy: nem vagyok Tom Cruise, hogy végre hajtsam a Mission Impossible következő részét.

.200.gif

Kettő: csipkebokor vessző. És végül három: tudomásom szerint, a leghatásosabb módszer valakinek a megyőzéséhez, az az illető pénztárcáján keresztül vezető út. Lenne. De sajnos nekem ehhez mostanság nincs elég eladandó vesém készleten. Szóóóóval mást ötlöttem ki. Pontosabban azt, hogy elmesélem Ipsz Ilonka dökosztikus történetét. Hogy miért? Olvasd tovább és derítsd ki magad!

giphy (1).gif

 

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a Kristálycukor-hegy felett áthidaló szivárvány egyik aljában, élt egy egyszerű parasztleány, aki elhatározta, hogy világgá megy és kalandot keres. Felkapta a hamuba sült pogácsát és útnak indult. 12 perc és 36 másodperc kemény gyaloglás után egy villához ért. Gondolta megpihen ennyi fáradtság után, de az ajtót zárva találta. Ekkor az ajtón megpillantott egy hirdetést. Jelentkezőket kerestek a kastélyban rekedt hercegnő megmentésére, amit az ½-ed fejű sárkány őrzött. Mivel már elege volt abból, hogy a princessákat mindig a daliás szőke herceg menti meg, így feministaként a kezébe vette a dolgokat. Ilus elindult hát a kastélyhoz, hogy végrehajtsa az igen bonyolult mentőakciót. Ahhoz, hogy eljusson oda, egy hullámvasútra kellett felüljön. Az igencsak rázós út után, meglátta a toronyban tartózkodó hercegkisasszonyt, kinek szeme, mint a kék óceán, arca, mint a fehér hó, a haja meg olyan, mint Halley Berry-nek az X-men 3-ban. Lassan és körültekintően odaballagott a kapuhoz. Már felkészült arra, hogy átmászik rajta, de meglátta a csengőt, így módosan becsengetett. Az egyszercsak kinyílt és besétálhatott rajta. A lány szobájának ajtaja előtt össze futott a félelmetes sárkánnyal. A harc elkerülhetetlennek tűnt. Aztán amikor látta, hogy amaz a reggeli kávéját szürcsölgeti és a Dögszag nevű újságot olvassa köntösében és házipapucsában, akkor minden bátorságát összeszedve reszkető hangon megszólalt:

-Mr. Sü’! A csodálatos királyleányt jöttem megmenteni!

-Előbb látni szeretném kérvényeket – felelte az ½-ed fejű sárkány unottan

-Milyen kérvényeket?

-Ahhoz, hogy elvihesd innen őt, ahhoz szükséged lesz előbb kérvényekre a rendőrségtől, a tűzoltóságtól. Továbbá szükségeltetik orvosi igazolásra és engedélyre a polgármestertől. Ja és ne felejtsd el a személyidet sem hozni!

A mi hős Ipsz Ilonkánk ekkor felelősségteljes személyiségének megfelelően, nekifogott gyöngybetűkkel és kékszínű golyóstollal megírni a kérvényeket, hogy megszerezhesse a szükséges dokumentumokat, azok által pedig a hercegnőt. Nem volt könnyű dolga, ugyanis ezek megszerzéséhez nemcsak tűzön-vízen kellett átkelnie, de sok képzésen is részt kellett vegyen, de végül legyűrte az akadályokat és sikerült az okmányokkal teli doszár ellenébe kiváltsa a toronyban tartózkodó herceg kisasszonyt. Sokszor álmodozott erről a pillanatról. Hálájából a királykisasszony elárulta a mi Ykánknak a hosszú élet titkát, amit unalmában rímekbe is szedett:

Mi az? Csupa móka s fun,*(olvasd fan, mert csak így rímel- na most olvasd újra zárójelest részt kihagyva)*

 Teli s teli kaland,

Jársz és látsz,

 Ha elindulsz, innen nincs kiút

 Egy olyan hely, hová újból visszavágysz

Megéri?

Bár te is tudod mi erre a válasz,

 Itt az idő, hogy válassz!

Dökszab vagy nem dökszab,

Ez itt a kérdés!

 Mire vársz, tudom hogy hezitálsz

 Dönts okosan, ne hibázz.

Elmondom most én neked,

 tavaly mire gondoltam,

 mielőtt eme döntést megfontoltam.

Sok az ember,

 hosszú az az egy hét,

 Mit fogok csinálni,

mi a fenét?

Viszont kellemesen csalódtam,

Arcokat ta(g)goltam

Ez az igazi szociál(is)

Nem leszel itt antiszociál(is)

 Izgalom: on,

Távol a hon,

jobb ha mindent beleadsz, ez az ami megszab,

mert mindenkinek megmarad a DÖKSZAB!

A félelmet nem ismerő Ilusunk, akiben főszereplő vér csörgedezett, megfogadta a hercegnő tanácsát és elment DÖKSZAB-ra. Ott még sok nehézséggel kellett megküzdjön, de az ország minden tájáról érkezett, újonnan szerzett barátai segítségével nem volt olyan akadály, ami megállíthatta volna. Amikor a princessza mondta, hogy ez a hely telis tele van közvetlen emberkékkel, nem is gondolta volna, hogy ennyire, ugyanis mindenki szeretett mindenkit és bárkivel hosszasan eltudott beszélgetni. Ezáltal nemcsak örökre szóló barátokat kapott, de annyi szlenget szedett össze, hogy a mondanivalóját bármikor úgy megtudta csavarni, mint rotációs kapa a gilisztát. Nagyon hamar rájött, hogy a DÖKSZAB az a tábor, ahol az ember csak önmaga lehet és senki más. A sok képzés, tanulás mellett zseniális programok voltak. Úgy ahogy volt minden überatompöpec volt.

 Utólag, mint kiderült, élete legjobb döntése volt, hogy elment oda. A hely, az események és az emberek olyan mély nyomot hagytak Ilonkában, hogy a mai napig nem tudja elfelejteni. De nem is akarja! Azóta is boldogan éldegél a szivárvány alatti kunyhójában, ahova azóta befogadott egy kurtafarkú malacot is.

 

Most biztosan azt várod, hogy zárjam le a mesét a tipikus „Itt a vége fuss el véle” zárással. Nos erre hiába vársz, hiszen még koránt sincs vége. A DÖKSZAB most kezdődik, és a történet veled fog folyatódni!

giphy

   @papírmalac és a sok jóravaló koszos-makoszos közreműködése